Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

A szénbányászat kolonizációs szintje és a munkásszállító autóbuszokon szállítottak száma 1956-ban.

4 Tröszt Kolonizációs fok (%-ban) Átlagosan szállított fő Borsod 20 5 593 Dorog 35 3 635 Komló 30 3 874 Középdunántúl 21 4 497 Mátravidék 23 2 539 Nógrád 20 3 835 Ozd 26 3 924 Pécs 43 1 526 Tatabánya 44 5 177 Várpalota 21 2 436 Összesen: 28,3 37 036 Az ily módon kiesett létszámot a korabeli jelentések 40 és 50 000 fő közé teszik,

5 tehát az 1956-os 106 ezer fős keretet figyelembe véve durván 45 000 földalatti dolgozó és kb. 15 000 műszaki, illetve egyéb foglalkoztatott maradhatott a szénbányáknál. Könyvünkben csak a szilárd ásványbányászatról esik szó, ezért kutatásomban nem tértem ki a szénhidrogén kitermelésben dolgozók részvételére, de a közel 7 000 főnyi bauxit-, érc-, és tőzeg bányászra igen, ezért az ő létszámukat is számításba kell vennünk. Az így összeálló kb. 65 000 főnyi csoportot tekinthetjük valóban bányásznak az 1956-os forradalom idején, és ezt a létszámot kell alapul vennünk a további vizsgálatoknál is. Egyszersmind azt is le kell szögeznem, hogy a politikai nyomozó- és az igazságügyi szervek, sőt a történészek egy része sem ragaszkodott ennyire a pontos foglalkozás szerinti besoroláshoz, így történhetett meg, hogy legutolsó munkahelyük alapján bányászként regisztráltak számos felelősségre vont forradalmárt.

6 Kitűnően szemlélteti ezt a - szöveg végén mellékelt - 23 kivégzett és beazonosított bányász életútja, akik közül a forradalom előtt mindössze 10 fő dolgozott hosszabb ideje, vagy kezdettől fogva bányászként. 7 fő a forradalmi események előtt, vagy azt követően a kötelező munkaközvetítés 4 A „kolonizáltságba" beleszámították a szénbányászati trösztök kezelésében lévő azon lakótelepeket is, ahol a bányászat már megszűnt, pl.: Brennbergbánya, Kisbér, Gusztáv stb. A dokumentum szerint: „Ha figyelembe vesszük a kimerüli bányák melletti lakótelepek használhatatlanságát, úgy a kolonizáltság országos átlagban 25% alá csökken." MOL XIX-F-17f 13.d. Tájékoztató Márton Géza főosztályvezető részére. Budapest, 1957. május 17. 5 Jäger Gyula: A szénbányászat helyzete az 1956. októberi események után. In: Bányászati lapok 1957. 2. sz. 119.0. és MOL-MSZMP 288.f. 25/1957/2. öl. Fehér Lajos a szénügyek különleges kormánymegbízottjának jelentése a Magyar Munkás-Paraszt Forradalmi kormánynak a szénkormánybiztosok 5 hónapos munkájáról és a bányászat helyzetéről. Budapest, 1957. április 23. 3.O. (114.0.) 6 Más kontextusban Horvát Sándorra hivatkozva már említettem, hogy az „úton lévők táborába" tartozók munkahelyi besorolása mennyire problematikus. Horváth Sándor, 2002. 350-353.o.