Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

foglalkozású és vegyes erőnlétű társaságot.

53 A forradalom előestéjén a KÖMI és a katonai, úgynevezett „kötött állományú" munkaerő összesen 15 000 főt, a földalatti létszám 20%-át, míg az összes munkásnak 15%-át tette ki.

54 A bányászatban dolgozók létszáma 1946-1956 Munkások létszáma Összes foglalkoztatott létszáma Szénbányászatban Bányászatban összesen Szénbányászatban Bányászatban összesen 1946 47 838 55 173 52 877 61 631 1947 52 719 59 351 59 026 67 219 1948 56 400 63 226 60 581 68 437 1949 54 090 61 461 62 331 71 170 1950 54 216 62 403 65 783 77 722 1951 59 499 69 469 72 859 85 349 1952 65 763 78 788 81 490 97 813 1953 78 301 93 462 95 366 114 437 1954 86 985 101 118 103 131 121 818 1955 90 157 104 543 104 620 122 871 1956 91 263 106 754 106 012 125 520 Végül essen szó az egyéni egzisztenciát leginkább érintő tényezőről, a katasztrofális lakáshelyzetről.

56 A szegénység ellenére is egyszerűbbé vált volna a korábbi életmódjukból és környezetükből kiszakítottak integrációja, továbbá kevésbé lett volna éles a „régi-" és az „új munkások" ellentéte, ha utóbbiaknak is lett volna hova „hazamenniük", nem pedig zsúfolt munkásszállókon, vagy átmeneti barakkokban egyik napról a másikra bizonytalanul élnek. A párt hiába hirdette meg a szocialista városok építését, az építőipar még az olyan kiemelt 1956 májusában az alakulatot újra átszervezték Katonai Műszaki Kisegítő Alakulat (KMKA) néven. Az új név jobban megfelelt az ismét átalakult funkcióknak, mert mint a vonatkozó minisztertanácsi határozat fogalmaz, ez „olyan haderőn kívüli katonai szolgálat, amely hivatva van a népgazdaság egyes területein mutatkozó ideiglenes munkaerőhiányt szervezett katonai erővel részben pótolni." A KMKA katonái már rendes fizetést kaptak, és sokan szolgálati idejük letelte után is a bányászatban maradtak. Minderről részletesen ír: Csonkaréti, 234-237.0. és másutt. 54 MOL XIX-F-17f. 13.d. Hernádi György a Nehézipari Minisztérium Munkaügyi Osztály vezetőjének feljegyzése a szakszervezet 1957. június 11-i üléséhez. 5î

Halkovics, 112 és 114-115.0. 56 A Szovjetunióban a hasonló 1928-32 közötti időszakban e téren is végletes állapotok alakultak ki, a városi lakosság száma 28 millióról 40 millióra szökött föl, miközben a lakóterület mindössze 22 millió négyzetméterrel növekedett. Az egy főre jutó területnövekedés tehát még a két négyzetmétert sem érte el. Heller - Nyekrics, 264.0. Szerencsére hazánk urbanizáltsági szintjéből adódóan nálunk nem alakultak ennyire rosszul a viszonyok.