Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

SCHULLER BALÁZS PÉLDAKÉPEK LÁZADÁSA? A MAGYAR BÁNYÁSZTÁRSADALOM 1956-BAN* Könyvünk legfőbb célja az volt, hogy rámutassunk, milyen nagy szerepe volt a magyar bányászoknak az 1956-os forradalmi eseményekben és az azt követő hónapokban. Jelen zárótanulmány ennek a kiemelkedő aktivitásnak az okait keresi. Nem kíván hősöket kreálni, a bányásztársadalom egészét vizsgálja, de szükségszerűen felvillant egyéni sorsokat is. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, túl nagy hangsúlyt fektettem az előzmények bemutatására. Mindezt azért tettem, mert a szakirodalomból és a feltárt forrásokból egyaránt az tűnik ki, hogy a felfokozott forradalmi aktivitás egyik fő mozgatója az erőszakos társadalom-átalakítás nyomán kialakult átmenetiség-érzés és belső megosztottság volt, ezért írásom kevésbé a forradalomról, inkább annak körülményeiről szól. Mint említettem, a szakirodalom és a már kiadottak mellett elsősorban eddig publikálatlan forrásokra próbáltam támaszkodni. A Bánya- és Energiaügyi Minisztériumnak (1957. január 1-től Nehézipari Minisztérium)

1 és az MSZMP-nek a Magyar Országos Levéltárban, illetve a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban őrzött anyagai átfogó képet adnak a korabeli munkáshelyzetről és a forradalmat követő konszolidációról; míg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található vizsgálati-, objektum- és ügynök dossziék betekintést engednek a munkahelyek szintjére, s maguknak a szereplőknek a torzított, vagy torzítatlan tanúvallomásából ismerhetjük meg életútjukat, körülményeiket és forradalmi részvételük részleteit. Utóbbi levéltárban őrzik a politikai nyomozók által 1958-ban összeállított úgynevezett minisztériumi-, megyei- és munkástanács monográfiákat, melyek a címükben foglalt „objektumokban" történt ellenforradalmi eseményeket taglalják meglehetősen vitatható módon. A szakirodalomban már sokan és sokszor írtak arról, hogy milyen megkérdőjelezhető forrásértéke van ezeknek az utólagos összefoglalóknak, tapasztaltabb történészekkel konzultálva mégis úgy találtam, hogy - közel sem teljes körű - statisztikai elemzéseimhez ezek a monográfiák adhatják a legjobb kiindulópontot, amiket más forrásokkal próbáltam finomítani. * Köszönettel tartozom Braunné Wagner Robertának az adatfeldolgozásban nyújtott segítségéért. 1 A minisztériumokat az 1950-es években akár évente többször is átszerveztek, összevonták, vagy szétválasztották, ebben a folyton változó struktúrában segít eligazodni: Bölöny - Hubai, 230232.0.