Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

munkástanácsai döntöttek a saját üzemük által termelt szén mennyiségéről, október 31-étől, a pécsi munkástanácsok közös mecsekszabolcsi nagygyűlésétől kezdve pedig egyeztették a szükséges széntermelésről szóló döntést. Úgy határoztak, hogy a szovjet csapatok kivonulásáig csak a kórházak, a baranyai lakosság és szükség esetén a fővárosi rászorulók számára termelnek szenet, de az „oroszoknak nem.'",

56 illetve a bányaberendezések fenntartási munkáit végzik.

57 Ilyen döntést hoztak a komlói szénmedence munkástanácsai is. A szükséges szénmennyiség szállítását vállalta a MÁV Igazgatósága. Nemcsak a bányászok, hanem az új, radikálisabb összetételű munkástanácsok is nyomás alatt tartották a BMMNT mérsékeltjeit, a MEFESZ is elítélte a határozatlanságot, a „véget nem érő tárgyalásokat". Október 30-án a MEFESZ állást foglalt a Varsói Szerződés azonnali felbontása, a szovjet kivonulás, a szabad választások, a munkástanácsok megtisztítása és sztrájk mellett.

58 A BMMNT tagjai még szerda délelőtt (október 31-én) beszámoltatták a rabokat felülvizsgáló bizottságot, s megállapították, hogy a komlói Béta-aknán munkaszolgálatos foglyok szabadon bocsátása túl lassan folyik. Különbizottságot küldtek ki a helyszínre, hogy a politikai foglyokat rövid időn belül kiszabadítsák. A közbűntényes elítéltek miatt azonban a probléma még többször előkerült.

59 A BMMNT vidéki és más megyékből érkezett küldöttségeket is fogadott, közöttük a taszári repülős alakulat munkástanácsától érkezett delegáció. A taszári repülők a mecsekszabolcsi munkástanács-nagygyűlésen bejelentették, hogy elvállalják ,A vidék együtt érez Pesttel" feliratú röpcédulák szórnak a nagyobb városok felett. 8-10 órás határidőt szabtak volna meg a szovjet csapatok távozására, különben kijelentésük szerint bombázni kezdenék őket. tűzharcban halálos lövést kapott (Málics Ottó - R. A.) és követelték az igazgatótól, hogy a vállalat összes teherautóját rakassa meg szénnel, a teherkocsikat ők majd kísérettel Budapestre vezetik. A trösztigazgató nem teljesítette a bányászvezetők kérését azzal, hogy a teherautókra „itt is szükség van". - Vereczkei, 1990, 66. o. 56 „Az élelmezési ipar dolgozói biztosítják a város közellátását. Van annyi szén, amennyi a közüzemek működtetéséhez elegendő". Szabad Dunántúl, 1956. október 31., 4. o. 57 Tamásy István, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnöke tájékoztatta a Szabad Dunántúl olvasóit arról, hogy a pécsszabolcsi Puskin kultúrotthonban 1956 október 31-én összegyűltek a pécsi szénbányák összes munkástanácsának küldöttei és elhatározták, hogy „ameddig a szovjet csapatok Magyarország területén tartózkodnak, a folyamatos termelést nem biztosítják. Megállapodtak abban is, hogy Pécs és Baranya lakossága szénellátásának kielégítéséért annyi szenet termelnek, amely a szükségletet biztosítani fogja, s emellett a szükséges fenntartási munkákat is elvégzik." „A pécsi bányászok biztosítják Baranya szénellátását". Szabad Dunántúl, 1956. október 31., 4. o. 58 A pécsi MEFESZ deklarációja, é.n. (1956. október 30.). BML, XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc iratainak gyűjteménye. A pécsi MEFESZ Bizottság iratai, 1956. október 23. - november 4. Másolat 59 Uo.