Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban

bizonytalanságának természetes következménye volt a széntermelés visszaesése. Csak 1956. decemberben indulhatott meg a bányakárok részleges felszámolása és a termelés újraindítása. 1955-ben a Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányái 3 156 215 tonna szenet termeltek, 1956 év termelése 2 886 763 tonna lett, ami 8,7%-al volt kevesebb az előző évinél. 1957. januárjában a termelési tervet 122,5%-ra, februárban 112,7%-ra, az első negyedévi tervelőirányzatot pedig 113%-ra teljesítette a Nógrádi Szénbányászati Tröszt. 1957. január 17-én, az MSZMP Nógrád megyei tanácskozásán a műszaki értelmiség szerepét tekintették át a forradalomban. A pártvezetés tagjai közül ekkor sokan úgy vélekedtek, hogy „nem lehet minden mérnököt elzavarni", ám a termelési feladatokat figyelembe véve, a „megtévedtek" nem dolgozhatnak tovább az igazgatóságon, hanem el kell helyezni őket a termelő üzemeknél. Helyükre a levelező tagozaton végzett, illetve a vájárokból lett mérnököket kell felelős beosztásba helyezni. Természetesen a döntéskor a Józan, becsületes és öntudatos" dolgozókra hivatkoztak, s az ő kívánságukra váltották le azokat a gazdasági- és műszaki vezetőket, akik az „októberi-novemberi események idején elvesztették szavuk hitelét". A valóságban már 1956. novemberétől megkezdődött a megtorlás, melynek során több bányamérnök, bányamester, aknász, vájár vesztette el munkáját, illetve került rövidebb-hosszabb időre börtönbe. 1956. december 28-án Pothornik József, a szénmedence kormánymegbízottja lett a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója. A vezetésével tartott műszaki dolgozók aktívaülésén, a „termelést szabotáló, a társadalmi rendszer ellen fellépő 17 műszaki dolgozónak [mérnök, technikus] felmondtak". Később néhányukat 1957-től fokozatosan, más munkakörbe visszavették. Sokan azonban önként távoztak a szénmedencéből. Az ismertebb esetek a teljesség nélkül: Barthó László kazári főbányamérő, öt év börtönbüntetést, Lassan József tröszti igazgatóhelyettes főmérnök, három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Szádvári Béla aknászt, a tröszti központi munkástanács elnökét, 1957ben két év, 1958-ban másodfokon öt év. Sartoris Kálmán tröszti bányaigazgatót 1957-ben öt év, 1958-ban, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján nyolc évre emelt börtönbüntetésre ítélték. Czéki László kisterenyei szolgáltató vállalat üzemvezetője, és Párák Tibor főgeológus külföldre távozott. Gaál Lajos aknászt, egy hónapi (letöltöttnek tekintett) börtönbüntetésre ítélték. Pödör Mihály közgazdász egy év börtönbüntetést kapott. Bakos Péter tiribesi bányaigazgatót, Bercsényi Lajos kisterenyei bányamérnököt, Bokor Pál salgóbányai bányamérnököt, Kollár Ernő mátranováki bányamérnököt, Kreffly Iván kazári bányaigazgatót állásából elbocsátották. Szűcs István bányamestert, Józsa Pál bányafőmérnököt, Szendrei Zoltán bányamérnököt, Sümegi Emil mérnökség vezetőt, az 1956-os forradalomban betöltött szerepéért azonban nem vonták felelősségre. Velük szemben, Mrázik János a Nagybátonyi Szolgáltató vállalat személyzeti vezetője, majd 1960-ban Kányási Bányaüzem igazgatója volt.