Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban
s mivel azonban nem volt rájuk szükség, elhagyták a város területét. 21 A Forradalmi Tanács november 8-án kiadta az Új Úton nevet viselő megyei lapot, melyben már az egyes bányaüzemekben meginduló termelésről írtak, miután a nappali műszakban mintegy 2 600 bányász jelentkezett munkára Zagyva, Rónabánya, Mizserfa bányaüzemeinél. 22 November hónapban, gyakorlatilag szünetelt a termelőmunka a megye ipari üzemeiben. A szénbányászatban azonban november 7-én, a bányavállalat termelése a tervezett 126 vagon helyett már 174 vagonra emelkedett, s egy nappal később ismét 34%-al magasabb termelést mutattak a számok. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt összes üzemében november 8-án, 2 587,7 tonna szenet termeltek, miután a Zagyvái Bányaüzemnél teljes termelés során 508 tonna szenet küldtek a felszínre. Mizserfán 624,5 tonna, Ménkesen 327 tonna, Kazáron 297 tonna, Mátranovákon 205,2 tonna, Nagybátonyban 121,2 tonna, Szorospatakon 102 tonna volt a napi teljesítmény. November 9-én már csak a katonák, és a lakhelyükre eltávozott, szállóbeli dolgozók maradtak távol a munkahelyüktől, mivel a MÁVAUT változatlanul sztrájkolt. 23 1956 novemberétől a feszültségek lassan oldódtak az emberekben. Ám a jelentős gazdasági károkat elszenvedett, és az új rezsim ellen jelentős ellenállást mutató országban, a konszolidáció égisze alatt máris megindult a „kétfrontos harc" a belső ellenséggel, a dogmatistákkal és a revizionistákkal szemben. A valóságban azonban a bosszú vezette megtorlás terrorja kezdődött el. A munkásság és az igazgatási intézmények alkalmazottainak megnyerésére, a megbékélés érdekében 1956. novemberében 10-30%-os béremelésről döntött az új kormány, melyet a közérzetjavító intézkedések sora követett. A politikai hatalomra jutott Kádár János, Budapestre érkezése után, november 8-9-én elsőként, a Mrázik János vezette nógrádi küldöttséget fogadta. A tárgyalások végeztével legális hatalmi testületnek ismerte el a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanácsot. Két nap múlva szovjet páncélos egységek érkeztek ismét Salgótarjánba, ám 12-én elhagyták a várost. Ugyanekkor megérkezett a városba Pothornik József, mint a Megyei Tanács mellé rendelt kormányösszekötő, Gyenes Antal agrárközgazdász társával együtt. November 12-én Kádár János fogadta a Szabó Ervin által vezetett, nagybátonyi üzemek munkástanácsainak delegációját, akik átadták politikai követeléseiket, melyben többek között nem ismerték el a meghozott személyi döntéseket, és lemondásra szólították fel a Mrázik-féle, Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi MunkásParaszt Tanácsot. Kádár a felszínen a megegyezést szorgalmazta a két rivalizáló csoport között, azzal, hogy a hatalmi harcot a két csoport egymás között intézze 21 Á. Varga - Pásztor, 2001. 288.0.; Jakab, 243.0.; Cs. Sebestyén, 28.o.; Á. Varga - Pásztor, 2002. 102.O.; Várszegi, 96-98.0.; 1956 Nógrád, 29.o. 22 Új Úton. 1956. november 8.; Á. Varga - Pásztor. 2001. 31 l.o. 23 Á. Varga - Pásztor, 2001. 325-326.0.
