Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban
A Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság döntött az általános sztrájk meghirdetéséről, mely addig tart, amíg a kormány nem teljesíti politikai követeléseiket. Október 31-én a Szabad Nógrád, mint a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság lapja, már Nógrád Népe címmel jelent meg s közölte, hogy „Bányászaink egy része tudja a kötelességét és dolgozik". Ugyanis Mizserfán pl. 64 bányász szállt le dolgozni a bányába. Maga a sztrájkbizottság is arra kérte a mizserfai bányászokat, hogy napi 60 vagon szenet küldjenek a felszínre, „mert az élet fenntartásához szükséges szénmennyiséget biztosítani kell". Sartoris Kálmán igazgató október 31-én keltezett felhívása, a Nógrád Népében 1956. november 1-én, jelent meg. Ebben tudomására hozta mindenkinek, hogy a Nemzeti Bizottság a szénbányászat irányításával őt bízta meg, s ezért a bizottság nevében a következő utasításokat adja ki: ,Az üzemek munkásbizottságával tartja a kapcsolatot. A Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság határozata értelmében Nógrád megye addig sztrájkol, amíg az orosz csapatok el nem hagyják országunkat." Az élet fenntartásához szükséges szénmennyiséget azonban biztosítania kell a vállalatnak. Ezért a Mátranováki Bányaüzemnek napi harminc-negyven vagon, a Mizserfai Bányaüzemnek napi hatvan vagon, a Kisterenyei Bányaüzemnek napi negyven-negyvenöt vagon, a Kazári Bányaüzemnek napi hatvan vagon, a Zagyvái Bányaüzemnek napi ötven-hatvan vagon és a Nagybátonyi Bányaüzemeknek pedig napi hatvan vagon szenet kell biztosítaniuk. A széntermelésre azért volt szükség, hogy az Öblösüveggyár és a Salgótarjáni Acélgyár kemencéi be ne fagyjanak, a zagyvapálfalvai Üveggyár táblaüveget tudjon gyártani, az Erőmű az áramszolgáltatást biztosítsa, valamint a napi kisfogyasztók - kenyérgyár, kórház, lakosság - is megkapják a szükséges mennyiségű szenet. A szénszállítás irányítását ekkor Wéber Péter, az üzemek műszaki irányítását pedig a Nógrádi Szénbányászati Tröszt munkástanácsának tagjai végezték. Ok állandó inspekciót tartottak a salgótarjáni központban. Felhívása értelmében a Salgótarjáni Szénszolgáltató Vállalat kisterenyei és zagyvái részlegének is külön munkástanácsot kellett választania. Az üzemek munkástanácsai (különösen a kisterenyei, mátranováki, kazári, kányási, ménkesi és nagybátonyi munkástanácsokra számíthattak) a Tröszt munkástanácsával tartották a kapcsolatot, mivel a gazdasági irányítást a tröszt munkástanácsa végezte. 15 A Nógrádi Szénbányák Igazgatóságának Forradalmi Munkástanácsa hamarosan arra hívta fel a bányamunkásokat, hogy a termelőüzemek, kórházak, élelmiszer vállalatok szénnel való ellátását mindenképpen biztosítani kell. A vidéki dolgozók munkahelyükre történő szállítását a MÁVAUT Forradalmi Tanácsa autóbuszjáratokkal biztosította. Külön felhívták a nagybátonyi üzemek forradalmi munkástanácsainak, valamint a karancssági és a bocsárlapujtői (ma 15 Á. Varga - Pásztor, 2001. 159-160.O.; 1956 Nógrád, 24.o.; Nógrád Népe. 1956. november 1.; Szomszéd, 49.0.; Jakab, 239.0.
