Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

munkástanács a kórház, az erőmű és az iskolák ellátására engedte felhasználni a napi 40-50 vagonos széntermelést.

131 (A sztrájk miatt még a tatabányai X., XIes aknákon 11-én keletkezett bányatüz oltása is csak késéssel kezdődött meg. 13-án 23 óra tájban Tatabányán a Xl-es aknán az egyik omlásos szakaszban öngyulladás következtében újabb tűz ütött ki, amit másnap délelőttre sikerül eloltani.)

132 Más településen sztrájkőrök vigyázták a rendet: Almásfüzitőn szabályosan visszaküldték a Nagykólóniáról munkába indulókat, s aki még esetleg el is jutott a timföldgyár kapujáig, azt zárva találta.

133 Ugyancsak december 11-én ült össze a TKMT, hogy megvitassa a karhatalom, illetve a munka felvételének kérdéseit. Az elnök, Sólymos Mihály beszámolójában elmondta, hogy a szakszervezeti szövetség vezetőinek, Somogyi Józsefnek és Vas Witteg Miklósnak a közbenjárását is kérték már a karhatalommal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Az elnök tisztában volt a realitásokkal: „a kormány eltökélte magát, hogy minden erővel arra törekszik, hogy először rendet és biztonságot teremtsen, és utána hajlandó tárgyalni egyéb kérdésekről. [...] Az egyedid helyes út és mód, az én véleményem szerint, hogy a törvény biztosította kereten belül dolgozunk. " Sólymos Mihály lemondott tisztéről, s helyére Felső Józsefet választották.

134 A tanács azonban érdemi tevékenységet már nem tudott folytatni. A Dorogi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsának pedig már nem is volt több ülése. 12-én ugyanis szovjet tisztek és magyar karhatalmisták jelentek meg a trösztnél, és közölték, hogy a kormányrendelet értelmében megszűnt a központi munkástanács. A hírt Tolnai Gábor közölte a bányász rádión keresztül Dorog lakóival.

135 A VI-os telepi ellenállás felszámolását követően erős kézzel fogták össze a megyeszékhelyen korábban viszálykodó két karhatalmi alegységet. Ezek a felállított tatabányai karhatalmi zászlóalj első és második százada lettek. (A harmadik századot formailag a rendőrségi karhatalom alkotta, amely azonban teljesen függetlenül működött). December 11-én új városparancsnokot kapott Tatabánya Csaba Gyula ezredes személyében. Budapestről egy karhatalmi szakasszal erősítették meg az itteni egységeket, és a hónap közepére a városban található fegyverek nagy részét összegyűjtötték.

136 December 13-án új korszak kezdődött minden szempontból. Megyeszerte rendben megindult a közlekedés, Tatabányán 2300 bányász jelentkezett 131 ÁBTL, V-146-073, Esztó Zoltán, Boros Antal és Esztó Zoltán szembesítési jkv. 1957. feb. 12. 30. o. 13

~ Komárom megyei Hírlap, 1956 december 15., 1. o. 133 Kaptay(2002) 18. o. 134 K-EÖML Esztergomi Megyei Bíróság 664/1957. Sólymos Mihály és társa., Perkötet. A TKMT 1956. december 11-i ülésének jegyzőkönyve., 272-276. o. 135 Fakász, 2000a, 215.0. 1 6 Körösi György jelentése Tömpe Istvánnak., 1956. december (15.). BM KI Miniszteri iratok, 1957. 85. 3. o.