Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

Munkástanácsot. Az elnökségbe öt főt választottak Nemesi Bélát a dorogi üzemek, Schoppel Jánost a szénbányászati tröszt, Tasnádi Lászlót Nyergesújfalu, Barna Albertet Lábatlan és Szalay Ferencet Esztergom képviseletében. A munkástanács külön politikai és gazdasági bizottságot kívánt felállítani a program kidolgozásra és a gazdasági élet újraindítására. A Duna menti munkástanács élesen bírálta a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Munkástanácsa hozzáállását, amiért az előző nap - annak ellenére, hogy számos küldött megjelent a megyeszékhelyen - nem járult hozzá a megyei munkástanács megalakításához. A Duna menti munkástanács bejelentette csatlakozását a Nagybudapesti Központi Munkástanácshoz. Az ülésről tájékoztatót is kiadtak, amelyet sokszorosítottak és eljuttattak a térség minden fontosabb üzemébe.

105 A Kádár-kormány azonban ekkor már a leszámolásra készült, aminek egyik első lépését a tömeges fővárosi letartóztatások jelentették. December 5-én este a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium munkástanácsának vezetőit is letartóztatták: Esztó Miklóst (a TKMT titkárának fivérét), Láng Lászlót és más vezető mérnököket. Még aznap este a tatabányai szovjet parancsnokságon tartottak egy összevont megbeszélést a különböző karhatalmi alakulatok vezetői. A szovjetek hangoztatták, hogy az „ellenforradalmi elemek december 6-án, Horthy Miklós neve napján, sztrájkot és szabotázst akarnak szervezni", ezért különleges intézkedéseket javasoltak. Ennek megfelelően a megyeszékhely egész területén sűrítették a járőrözést, agitátorok járták a várost, a helyi rádió hangszórói egyfolytában sugározták a felhívásokat a tüntetéstől való tartózkodásra.

106 December 6-án reggel a buszok már el sem indultak a budapesti letartóztatások elleni tiltakozásul, és a tatabányai aknáknál is fokozatosan beszüntették a munkát. Egész nap több száz ember (délelőtt majdnem 1500) tüntetett a megyei pártbizottság előtt a Beer-féle karhatalmi csoport leszerelését, és a helyi rádió vezetőinek leváltását követelve. A fegyveres testületek nem avatkoztak közbe, a nap egyetlen incidense egy pufajkás felpofozása volt a pártház előtt.

107 (Más források szerint csak szovjet közbeavatkozás nyomán oszlott fel a tüntetés.) Oroszlányban a tröszti munkástanács utasítására szintén tiltakozó sztrájkot szerveztek.

108 A megyei karhatalom vezetője, Baranya László ezredes képtelen volt kézben tartani az egységek irányítását,

109 ezért Tömpe István, a belügyminiszter Fakász, 2000b, 137-143. o. A tájékoztató teljes szövegét lásd Fakász, 2000a, 204-209. o. 1 HL 1956-os Gyűjtemény, 1. es., a Dózsa Lövész és Páncélostiszti Iskola története. 1956. december 31., 477. o. 107 Fodor József jelentése a szakszervezeti szövetség alelnökének, Vas Witteg Miklósnak. 1956. december 10., a Tatabányai Múzeum Irattárában, szám nélkül. 108 ÁBTL, V-144-907, Zavagyi Lajos és társa, Babér Rezső kihallgatási jkv. 1957. szept. 27. 109 A későbbiekben Baranya László ezredes jól teljesítette a rábízott feladatokat, ennek köszönhetően 1957. május elején kinevezték az akkor felállított Forradalmi Honvéd Tiszti Ezred