Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

Oroszlányban ugyancsak megindult az önszerveződés: délben, az iskolában megalakult a városi munkástanács. Megkezdték a nemzetőrség szervezését is.

41 Felfegyverkezett volt elítéltek is visszatértek a városba. A rabtárborból mindenkit elküldtek, a berendezést megrongálták vagy széthurcolták. Az őrséget pedig felszólították, hogy igazolás végett jelentkezzenek a városi forradalmi szerveknél. A táborparancsnokot több alkalommal ki is hallgatták a forradalmi bizottságnál.

42 A katonaság átállása azonban korántsem volt egyértelmű, amit újabb sajnálatos halálesetek bizonyítottak. Délután tatabányai és oroszlány bányász fiatalok teherautón a baji laktanyához hajtottak, hogy fegyvereket kérjenek, és a fővárosba menjenek harcolni. A páncélos laktanya ügyeletes tisztje azonban elzavarta őket. A teherautó megfordult, s távozni akartak, ám ekkor gépágyúval rájuk lőttek. Az ügyeletes tiszt ráadásul a mentés helyett a fogdába vitette a sérülteket is, így nyolc halálos áldozatból többen a fogdán véreztek el. Az őrjáratról visszaérkező laktanyaparancsok adott végül utasítást a legkevesebb 15 sebesült kórházba szállítására.

43 (A 8 fiatalt hősi halottként, katonai díszpompával október 31-én temették el Tatabányán. A búcsúztató beszédet Mazalin György mondta a Forradalmi Munkás- és Katonatanács nevében.) A Komárom megyei hadkiegészítő parancsnokság az új forradalmi testületek alakulását látva Mecséri János ezredes esztergomi hadosztályparancsnoktól kért segítséget. Nagy Kálmán, a hadosztálynál magát meghúzó megyei MDP-titkár ugyancsak unszolta a parancsnokot, hogy küldjön csapatokat a tatabányai „ellenforradalom" felszámolására. Mecséri ezredes a 31. harckocsiezred frissen beérkezett egységeit jelölte ki a feladatra: 22 harcjárművel induljanak vissza állomáshelyükre, majd Felczán Andor alezredes

44 parancsnoksága alatt foglalják vissza a megyeszékhelyet. Az egység szürkület előtt állt meg Bajon a laktanyánál. Telefonon tárgyalni kezdtek a csapat vezetői Tóth József ezredessel és Tóth Károly rendőr alezredessel, akik a Hunyadi laktanyában tartózkodtak. A laktanyaparancsnok és a főosztályvezető szükségtelennek tartotta az egész akciót.

45 Mecséri és a hadkiegészítő parancsnoka is újra kapcsolatba léptek: Mecséri közölte - Tatabányát egy óra múlva a harckocsik lerohanják. A kiegészítő parancsnok felhívta Tóth ezredest: már van elég katonai erő az ellenforradalom leverésére, de a 41 Haraszti, 1994, 49. o. 42 Horváth, 1998, 86. o. 43 Répássy, 1996, 15-16. o. és Fakász, 1996, 98. o. Az ezred későbbi jelentése azt állítja, hogy a teherautón két golyószóró volt, és azért nyitottak tüzet a légvédelmi ágyúval, mert a fiatalok a teherautóról rálőttek az éppen visszatérő karhatalmi járőrre. HL 1956-os gyűjtemény 3. cs. 31. harckocsiezred jelentése. 379. o. E „hivatalos" verziót semmilyen más adat nem igazolta. 44 Felczán Andor alezredes, az 5. kecskeméti gépesített hadosztály parancsnoka, aki szabadságon tartózkodott Esztergomban, 26-án jelentkezett Mecsednél szolgálattételre, majd 27-én már a honvédség őt delegálta a városi nemzeti tanácsba. 45 ÁBTL, V-146-060/1, Klébert Márton és társai, Ungi Ferenc tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1957. május 10., 256. o.