Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

Nem elképzelhetetlen, hogy az egymástól alig 1-1,5 km-es távolságra, csekély időkülönbséggel elinduló két teherautó konvoj hamarosan együtt folytatta útját. Éjjel több teherautónyi felfegyverkezett szabadult rab behatolt a főosztály épületébe, szétkergették a rendőröket, és az irodákat feldúlva távoztak. Egy államvédelmi századosnak még így sikerült megsemmisítenie az operatív anyagokat. Oroszlányban, a rabtáborban az elítéltek még 25-én este vagy 26-án reggel szabad elvonulást követelve megtagadták a munkát. Csörgő Ferenc bv. főhadnagy táborparancsnok elutasító magatartása miatt délelőttre mind feszültebbé vált a helyzet, s 11 óra előtt már arról kellett jelentést tennie a megyei főosztálynak, hogy a rabok kitörésre készülnek. Tóth Károly alezredes utasította beosztottját, hogy tárgyaljon a rabok képviselőivel, ám ha eredménytelen lenne, lövessen.

33 Tárgyalásról nem tudni, az viszont bizonyos, hogy hamarosan tüntetni kezdtek az elítéltek, aztán a főkapun megpróbáltak kitörni, mit sem törődve az őrség felszólításával. Ezt látva Csörgő főhadnagy tüzet vezényelt.

34 A sortűznek három halálos és 7-8 súlyos sebesült áldozata volt.

35 A sortűz és a megye más településein történtek hatására este tüntetés szerveződött Oroszlányban. A menet a régi falu felé vette az útját, a Cermannkocsma előtt egy tüntető elszavalta a Szózatot, majd a Petőfi Művelődési Otthonhoz mentek, ahol a helyi vezetékes bányász rádió stúdiója volt. Itt beolvasták a követeléseket tartalmazó 12 pontot. Felvetődött, hogy szabadítsák ki a táborból az elítélteket. Végül 20 óra körül a több száz fős tömeg a XVIII-as aknai táborhoz vonult, amelynek őrségét addigra felfegyverzett párttagokkal erősítették meg. A tömegből küldöttség tárgyalt a táborparancsnokkal, s a rabokat végül minden ellenállás nélkül kiengedte az őrség, mert állítólag Budapestről telefonon megtiltották nekik a fegyverhasználatot. Ezután a táborőrség egy része a városi rendőrkapitányságra szervezetten, fegyveresen bevonult. A szabadulók egy része civil ruhákba öltözött, többségük rabruhában távozott a táborból és a városból. 50-60 volt rab a táborban maradt, s néhányan 33 ÁBTL, V-146-060/1, Klébert Márton és társai, Tóth Károly 1957. jún. 6-i kihallgatási jkv. 34 Horváth, 1998, 85. o. 35 A városi tanács jelentése szerint három halott és hét súlyos sebesült maradt a helyszínen. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (K-EMÖL), MSZMP Komárom Megyei Bizottsága Archívuma (a továbbiakban Pártarchívum), 13. f. MSZMP Oroszlány Városi Bizottsága iratai, 23. d. Az ellenforradalmi események leírása [Oroszlányban]. 1957. március 29. (A jelentés tévesen október 23-ára teszi a rabok kitörési kísérletét.) A megyei rendőrfőkapitányság Oroszlányi Szénbányák Vállalatról szóló objektumdossziéjában ugyancsak három halálos áldozatról tesznek említést. ÁBTL, 0-14.262. Oroszlányi Szénbányák Vállalat, Objektumdosszié. Az Oroszlányi Városi Rendőrkapitányság Politikai Nyomozó Alosztálya összefoglaló jelentése, 1959. március 5.; Helyi adatok szerint 13 órakor kettő, 14.30 pedig hat sebesültet szállítottak a mentők a rabtáborból a tatabányai kórházba. Haraszti, 1994, 48. o.; a bv munkahely utólagos igazoló jelentése egy halottról és két sebesültről tett említést. Horváth, 1998, 85. o.