Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

szükséges bányabiztonsági intézkedések megtétele mellett (szivattyúk és szellőztetés működtetése) - a lent maradás mellett döntött. A XII-es aknáról a légaknán keresztül még újabb elítéltek is csatlakoztak a sztrájkólókhoz.

22 A csolnoki munkamegtagadásról ugyanakkor teljes volt a hírzárlat. Bányászok és vájártanulók alakították meg Sikos László vezetésével a Kossuth Ifjúsági Kört a tokod-altárói munkásotthonban, a megye első DISZ-től független ifjúsági kezdeményezését. (A kör vezetője később tagja lett az altárói nemzeti bizottságnak, s a csoport tagjai beléptek a nemzetőrségbe is.)

23 A helyi újság, a Komárom Megyei Dolgozók Lapja október 24-i száma még úgy került az utcára, mintha előző este semmi sem történt volna a fővárosban. Egy nappal később viszont az alábbi szalagcímek hirdették a lapban a kommunista párt központi irányvonalát: „Megvédjük a nép hatalmát", „Megyénk dolgozói mélységesen elítélik az ellenforradalmi provokációt, üdvözlik az új pártvezetőséget és az új kormányt", „Megyeszerte zavartalan a termelés", „Provokációs kísérlet a tatabányai VI-os akna ellen" stb.

24 A mozgolódás pedig még csak ekkor kezdődött. Dorogon 25-én reggel Budapestről gépkocsival érkezett fiatalok az egyetemisták 16 pontos követeléseit kezdték osztogatni, és sztrájkra szólították a bányászokat. A szénosztályozónál fogták el őket a rendőrök.

25 Az első utcai tüntetésre Esztergomban, a Bányagépészeti Technikum tanulóinak akcióját követően került sor. A diákok ugyanis a főtéri diákotthonból a tetőn átmásztak a városháza oromzatára, ahol számos járókelő ujjongásától kísérve leszerelték és ledobták a vörös csillagot. A tettől fellelkesülve többen tüntetés szervezésébe fogtak, amely végül a Kossuth Lajos utcától a Széchenyi térig vonult.

26 A külvilágtól elzárt csolnoki rabtáborban időközben egyre feszültebbé vált a helyzet: a tábor parancsnoka, Mészár Zsigmond százados is leszállt a sztráj kólókhoz, hogy akciójuk befejezésére bírja őket. A rabok azonban követelték, hogy a szabadulás kérdésének tisztázására felhatalmazott felelős politikus vagy ügyész vegye fel velük a kapcsolatot. Közben fent a táborban is egyre nőtt a nyugtalanság, emiatt a bv-munkahely az esztergomi hadosztálytól kért erősítést. A 34. tüzérezredtől mintegy 40 katona érkezett harcjármüvekkel, s a tábort kívülről fogták gyűrűbe. Horváth, 1998, 81-82. o. és Fakász, 2000a, 70-71. o. Fakász, 2000a, 78. o. 1956 vidéki sajtója. 506-507. o. Fakász, 2000a, 33. o. Fakász, 2000b, 28-30. o. Fakász, 2000a, 71-72. o.