Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
Az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottságának titkára, Laki István és helyettese, Krancz Pál kemény vonalas kommunistaként jártak el az üzemi, vállalati munkástanácsokkal kapcsolatban. Laki István megyei titkár nem helyeselte és nem engedélyezte, hogy a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Vereczkei István a vállalati munkástanáccsal kötött megállapodás szerint kifizesse a tröszt dolgozóinak „beosztás- és korkülönbség nélkül" a kéthetenként járó 500 Ft-os fizetést. 211 Az MSZMP vezetői erőszakosan léptek fel a vállalati vezetőkkel szemben, megkövetelték részvételüket a december 9-i pécsi kommunista tüntetésen, melyet Marosán György szervezett. Elvárták a régi párttagoktól (MDP-tagoktól), hogy lépjenek be mielőbb az MSZMP-be és támogassák az MSZMP-nek az „ellenforradalmárokkal" szemben folytatott politikáját. Aki nem az MSZMP elvárásai szerint járt el, nem lépett be azonnal az MSZMP megalakulása, illetve Kádár-kormány hatalomátvétele után, azt szankciókkal sújtották. 212 A pécsbányatelepi munkástanácsot Dobrovics Emil letartóztatását követően újraválasztották. Az új elnök Mészáros Jenő lett, helyettese Krajczár Jenő. Az újonnan választott munkástanács-vezetőktől az MSZMP megyei és pártalapszervezeti vezetői nyilván lojalitást vártak el, az új munkástanácsvezetők mégsem teljesen a pártvezérek szája íze szerint döntöttek minden esetben, s csak kényszerből engedtek fontos kérdésekben. így amikor az 1956. december 17-én Budapesten, a Szénbányászati Minisztériumban tartott trösztigazgatói beszámolón az oda szintén meghívott munkástanács-elnökök és társaik a trösztigazgatói státus megszüntetését javasolták, mivel szerintük a Jelenlegi igazgatók csak a párt beépített emberei és csak annak az érdekeit képviselik", ezért a főmérnökök egyedül legyenek a trösztök vezetői, a pécsi munkástanács elnökhelyettese, Krajczár Jenő kiállt Vereczkei Lajos pécsi trösztigazgató mellett. Bizonyította, hogy az igazgató a forradalmi napok alatt „mindennap járta a kerületeket és a műszaki vezetőkkel, valamint a munkástanács tagjaival felvilágosította és nyugtatta a dolgozókat". Ennek eredményeként a pécsi bányaüzemekben atrocitások nem fordultak elő. 211 Laki István közölte Vereczkei trösztigazgatóval, hogy ő majd átnézeti elvtársaival a fizetési lastromot, Vereczkei csak azoknak fizethet, akiknek ők (a pártvezetők - R. A.) megengedik, „mert ö ellenforradalmároknak nem enged fizetni". A trösztigazgató közölte a megyei párttitkárral, hogy „a bányászok félrevezetett emberek és nem ellenforradalmárok"; Kossá pénzügyminiszter is helyeselte az ötletet (a kéthetenkénti 500 Ft-os fizetést a bányászoknak - R. A.) - Vereczkei, 1990, 67. o. 212 Szankcióval sújtották Vereczkei Lajost is, akit 1956. december 22-én leváltottak a Pécsi Szénbányászati Tröszt éléről, mert késlekedett belépni az MSZMP-be. Vereczkei forradalom alatti tevékenységét bírálták, hiába érvelt a trösztigazgató azzal, hogy ő minden lépését egyeztette Czottner Sándor bányászati miniszterrel és nem engedte, hogy a bányaüzemeinél szélsőséges akciók történjenek, Czottner „megelégedéssel vette tudomásul, hogy a trösztünk üzemeiben inzultusok sem a műszaki, sem a pártvezetőkkel szemben nem történtek". Vereczkei trösztigazgatót sikkasztással is vádolták. A vádak valótlanoknak bizonyultak. - Vereczkei, 1990, 68.0.
