Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
vannak. Az üzemi küldöttségek Budapestről visszaérkezésük után azonnal tájékoztatni fogják a dolgozókat a kormánnyal történt megbeszélésekről. 160 1956. november 17-én a pécsi szénbányászok 40 fős munkástanácsi küldöttsége Dobrovics Emil vezetésével Budapestre utazott, autóbuszukat szovjet páncélkocsi kísérte át a Mecseken. (A szovjet hadsereg a szabadságharcosok „esetleges támadásától védte" a munkásokat). A küldöttség Baranya megye munkástanácsainak 9 pontos követeléseit - a Béke-aknaiak 8 pontos követeléséhez még hozzátették a sztrájkjog törvénybe iktatásának követelését 161 - szándékozott eljuttatni a kormányhoz. 162 Dobrovics és a pécsi munkástanács-vezetők a kormány elnökével, Kádár Jánossal akartak tárgyalni, részben politikai, részben a munka felvételének feltételeivel kapcsolatos kérdésekről. A küldöttség Kádár Jánosig azonban nem jutott el. Czottner Sándor szénbányászati miniszter és Apró Antal, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága és a Kádár-kormány tagja a parlamentben fogadta a pécsi munkásdelegációt. Czottner miniszter a gazdasági jellegű kérések teljesítését kilátásba helyezte, a politikai követelések megvitatását azonban átengedte Apró Antalnak. A pártvezető fogadta ugyan a baranyai bányász-munkás küldöttséget, de a politikai jellegű kérdésekről, így a szovjet csapatok kivonásáról nem volt hajlandó a delegációval tárgyalni, csak a sztrájk megszüntetéséről és a munka felvételéről. 163 Apró elvtárs hallani sem akart a munkástanácsi vezetőknek a munka felvételének biztosítékául kért feltételéről, a munkástanácsok fennmaradásának biztosításáról. A kormánytagokkal való tárgyalás után a pécsi munkásküldöttség vezetői nem látták értelmét a munkabeszüntetés folytatásának. Dobrovics Emil a Kossuth Rádióban úgy nyilatkozott, hogy a kormánnyal megegyezés jött létre arról, hogy a pécsi bányászok felveszik a munkát. 164 A pécsi bányászok és munkások küldöttségének tagjai Budapestről visszatérve a munka felvétele mellett érveltek a munkástanácsoknak tartott beszámolókon. Dobrovics Emil mintegy kétezer bányász előtt számolt be a bányászküldöttség budapesti útjáról. Kijelentette, hogy „bár Kádár van uralmon, őt senki sem ismeri el, oly követelésekkel kell fellépni, amely[ek] a kormány megbuktatását vo/í[ják] mag[uk] után". Dobrovics közölte a bányászokkal, hogy a kormány csupán a gazdasági követeléseiket teljesíti, a politikaiakat nem, ezért a bányászság döntsön a munka felvételének kérdésében. Dobrovics és a mellette felszólalók a munkafelvétel ellen érveltek. A bányászgyűlés határozata az volt, hogy a sztrájkot folytatják. A politikai követelésekről pedig úgy döntöttek, hogy azokat ismét a kormány elé kell vinni, a minden pécsi üzem képviselőjéből 1ÖU PMB, B. 625/1957. Sárosi János..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30. 161 PMB, B. 625/1957. Sárosi János..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30. 162 Hegedűs, 1996a, 256-257. o.; Dómján, 1997, 188. o. 163 PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil...; PMB, B. 625/1957. Sárosi János...; PMB, B. 1284/1957. Radnóti János... 164 PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.
