Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
Nemzeti Tanácsában 1956. október 30-ig, majd október 31-től Radnóti János kapta ezt a megbízatást. 140 Október 29-én az uránbánya 8 üzeme választott új munkástanácsot. Október 30-án választották meg az üzemek munkástanácsainak küldöttei a Vállalati Munkástanácsot, majd ez az új központi döntéshozó szerv még aznap megválasztotta végrehajtó szervét, az intéző bizottságot. Az Uránbánya Vállalati Munkástanácsa megalakulása napján megkezdte döntéshozatali jogának gyakorlását. Első intézkedései közé tartozott, hogy megerősítette hivatalában a vállalat igazgatóját és főkönyvelőjét. Ez annak bizonyítéka, hogy a munkástanács vezetői a termelés folytonosságának fenntartását fontosnak tartották. Takács Vilmos igazgató alkalmazkodott az új politikai helyzethez és elvállalta a munkástanácstól kapott megbízatást. Sőt, beszédében a jugoszláviai tapasztalatait említette a munkástanácsok és az igazgató viszonyára vonatkozóan. 141 Az Uránbánya Vállalati Munkástanácsa küldöttet választott a másnapra, október 3 l-re tervezett mecsekszabolcsi bányászgyülésre, Radnóti János bányalakatos, technikus személyében. 142 Az urános munkástanács tehát kapcsolatot tartott fenn a jelentős pécsi üzemek munkástanácsaival, mert egyeztette velük tevékenységét. így fenntartották a kapcsolatot Dobrovics Emillel, a pécsbányatelepi munkástanács vezetőjével, valamint a másik pécsi munkástanácsi központtal, a Sopiana Gépgyárral, Vidolovits Nándor, Jászó Antal munkástanács-vezetőkkel. Radnóti János révén az urános munkástanács befolyással bírt a Megyei Munkástanács és a Katonatanács vezetőire is. Radnóti János uránbányai munkástanács-tag érvelésére az úgynevezett bányász katona tanács október 31-én (egyetlen) ülésén határozott egy felfegyverzett bányász katonai egység (zászlóaljnak, illetve századnak is nevezték) felállításáról, melynek feladatát a bányaüzemek megvédésében jelölték meg. Bár Csikor Kálmán, a Baranya megyei Katonatanács vezetője eleinte ellenezte egy bányász század létrehozását Jelenszky Márton határőr tiszt parancsnoksága alatt, a bányász katona tanács határozata, illetőleg Radnóti érvelése meggyőzte Csikort, aki döntött arról, hogy 100-150 bányászt lAO PMB, B. 1284/1957. Radnóti János..., Radnóti János vallomása. Pécs, 1957. november 27.; ítélet, Pécs, 1957. december 12. 141 Uo. 142 Radnóti János Kelet-Magyarországról jött a pécsi bányavidékre. 1920. december 17-én Méhkeréken született, román származású. Apja gazdasági cseléd volt, majd 1945 után 4 holdon gazdálkodott. Radnóti négy középiskolai osztályt végzett Gyulán, 1944-től szülei földjén dolgozott. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, Budapesten, a KV apparátusában dolgozott 1949-ig, amikor „rajkistának" minősítették és kizárták a pártból. Sztálinvárosban volt segédmunkás, itt kitanulta a villanyszerelő és lakatos szakmát. 1952-ben elvégezte a bányaipari technikum esti tanfolyamát és leérettségizett. 1953-ban a Komlói Szénbányászati Tröszthöz került, majd 1956 áprilisától a Pécsi Uránércbánya (akkor Bauxitbánya) Vállalatnál vezető technikusként és csapatcsillésként dolgozott. - PMB, B. 1284/1957. Radnóti János..., Vádirat. Pécs, 1957. október 5.; Jegyzőkönyv Radnóti János bűnügyének nyilvános tárgyalásán. Pécs, 1957. november 27.
