Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

pécsiektől függetlenül zajlottak. Járt komlói forradalmi küldöttség Győrben is, október 31-én, Merkel Ottó, komlói nemzeti tanács-tag vezetésével.

125 A komlói küldöttek beszéltek Somogyi István volt FKgP országgyűlési képviselővel a sztrájk folytatásának szükségességéről a szovjet csapatok távoztáig. Szigethy Attila, győri nemzeti tanácsi vezető a komlói széntermelés megindítását kérte. A komlóiak győri küldöttsége beszámolóját meghallgatva a városi nemzeti tanács úgy határozott, hogy a Dunántúli Nemzeti Tanács mellett foglal állást, elfogadva annak határozatait. A forradalom után perbe fogott komlói forradalmárok vallomásai alapján úgy tűnik, hogy a komlói küldöttek egyetértettek Szigethy Attila elveivel, vagyis a Nagy Imre kormány támogatásával, a dunántúli ellenkormány elvetésével.

126 Külön figyelmet érdemel a komlói Béta-aknai rabok országosan elhíresült kitörésének ügye. A Komlói Városi Nemzeti Tanács 1956. október 31-én éppen ülésezett, amikor délelőtt 10 óra körül „egy tüntető tömeg vonult a tanács épülete elé, amelynek vezetői a börtönből korábban kiszabadult rabok voltak. A tömegben a rabok mellett - illetve között - prostituáltak is felvonultak, jelentős számban. Ok követelték egy rendőr hadnagynő kiadatását. A rabok és a hozzájuk csatlakozott tömeg követelte, hogy a munkásőrségből az avasokat zavarják eV\ valamint követelték felfegyverzésüket, a forradalom védelmében. A nemzeti tanács két irányzatra szakadt a Béta-aknai rabok akciójának megítélését illetően. A közöttük volt politikai foglyok kiszabadulását mindenki helyeselte, de a köztörvényesek szabad lábra kerülését a legtöbben elítélték a nemzeti tanács tagjai közül.

127 A Komlón állomásozó katonák, így a munkaszolgálatos ezred állásfoglalásának alakulása tükrözte azt a felemás helyzetet, amely a kommunista hatalmi intézmények, közöttük a honvédség egyes alakulatainak tagjai között kialakult 1956 októberének napjaiban. A kezdeti napokban a munkástanácsok megalakítása megtörtént a katonai alakulatoknál is. A komlói munkaszolgálatos ezrednél Homicskó Tibor és katonatársa világosította föl a munkaszolgálatos ezred katonáit a forradalmi változások lényegéről, az október 27-i munkástanácsi program szellemében. Homicskó október 30-án forradalmi tanács alakítására ösztönözte a munkaszolgálatos ezred katonáit. Ez meg is történt, és a forradalmi katonatanács tagjai felvételüket kérték Kossuth-akna munkástanácsába. A katonák követelték fegyverek kiadását számukra, ezt azonban a tisztek megakadályozták. A munkaszolgálatos katonák célja az volt, hogy leszereljék őket és továbbra civilként dolgozhassanak a bányában. Amikor néhány nap múlva a munkaszolgálatos ezred katonái megtagadták az engedelmességet tisztjeiknek, azok egy része féltében elmenekült, a katonák 125 PMB, B. 1305/1957. Meiszter Tivadar..., Dobos Kálmán tanúkihallgatási jegyzőkönyve 126 PMB, B. 1305/1957. Meiszter Tivadar...; Hegedűs, 1996a, 172. o.; Péter, 1997, 178.0. 127 Uo.