Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
tüntetés békés hangnemben tartását. Az esti órákban megtörténtek az első letartóztatások, a rendőrség a legényszállón vett őrizetbe négy embert a tüntetés résztvevői közül. 107 A komlói Béta-aknán fogva tartott politikai foglyokat nem sikerült kiszabadítaniuk a tüntetőknek, mert a Komlóra érkezett nagyatádi ezred katonái ezt megakadályozták. 108 A komlói Ideiglenes Városi Munkástanács és Munkásküldöttség 1956. október 27-én kelt, Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének írt 21 pontos követelése arról tanúskodik, hogy az ötvenes években viszonylag kedvező helyzetben lévő komlói bányászok korántsem voltak mindenben megelégedve, sem a politikai viszonyokkal, sem a saját gazdasági-szociális helyzetükkel. A komlói munkások is, csakúgy, mint a legtöbb budapesti, vidéki munkástanács tagjai, elsősorban országos politikai célokat fogalmaztak meg. Első helyen követelték a szovjet csapatok 48 órán belüli kivonását, a nemzeti függetlenséget, a „testvérharc" megszüntetését - értve alatta a budapesti harcok kétoldalú szereplőit -, az üzemekben a munkástanácsok mielőbbi megválasztását, a tragikus eseményeket előidéző sztálinisták-rákosisták bíróság elé állítását, a párt- és állami funkcionáriusok és az államvédelmi hatóság tagjainak felelősségre vonását múltbeli tevékenységükért, az 1956 júliusi fordulat előtt börtönbe vetett politikai foglyok kiszabadítását. Emellett felemelték szavukat a saját helyi, szakmai ügyeik anomáliáinak orvosolásáért, így követeléseikből kitűnik, hogy a józan komlói munkástanács-tagok megbecsülték a „szocialista Komló" eredményeit, s készek voltak „megvédeni városukat", melyet ők építettek, a „provokátorokkal" szemben, akik az „új Komló" lerombolását akarták. Sőt a komlói munkástanács tervbe vette Komló városfejlesztési tervének kidolgozását. Javasolták, hogy létesüljön a város körül zöldövezet, mely biztosítaná a város mezőgazdasági önellátását. A követelések több pontja foglalkozott a dolgozók munkakörülményeivel, szociális helyzetével. A követelésekből kiderül, hogy az Ötvenes években a párt által biztosított kiemelt juttatásokért a komlói munkások nagy árat fizettek: magas normákat kellett teljesíteni, pótműszakokat, túlórákat, vasárnapi munkákat kellett vállalniuk. A bányászok mindezek eltörlését követelték normarendezéssel, béremeléssel (30%), illetve bér- és árrendezéssel, a munkaidő csökkentésével (a munkástanács kísérletezze ki az öt, vagy hat napos munkahetet). A követelési pontokból kiviláglott az is, hogy a munkaadók az úgynevezett „hűségruha", illetve munkaruha, csizma kihordási idejét meghosszabbították, hogy a bánya ezáltal érjen el önköltség-csökkentést, mindezzel veszélyeztetve a bányászok egészségét és biztonságát. A munkástanács a saját jogának tartotta a „kihordási idő" egyénenkénti 106 PMB, B 1347/1957. Turner István...; ÁBTL, 3.1.9. V-150363. Ellenforradalom Baranya megyében, Komló területén lezajlott ellenforradalmi események, 53-56. o. 107 Péter, 1997, 170. o. 108 Hegedűs, 1996a, 104. o.
