Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

A gyors iparosítás és az erőltetett bányaművelés, valamint az építőipari, közlekedési, kereskedelmi, kommunális és szociális infrastruktúra sietős ütemben történt kiépítése jelentős társadalmi mozgást és feszültségeket is teremtett Komlón az 1950-es években, hasonlóan az egyidejűleg a semmiből fölépült más „szocialista" városok társadalmi gondjaihoz. Az Alföldről képzetlen, volt mezőgazdasági munkások települtek be a komlói lakótelepek bérlakásaiba, akiknek mind a munka, mind az új lakásban, a városban élés körülményei idegenek voltak. A bányászok és a más fizikai munkások között sok úgynevezett osztályidegen is előfordult, akik az 1945 előtti arisztokrácia, középosztály, értelmiség rétegeiből „deklasszálódtak" az ötvenes évek MDPpolitikája következtében. A nagy városépítés időszakában az építőmunkások egy része cigány származású betelepülőkből került ki.

96 A komlói „törzsbányász" lakosság száma hozzávetőleg kétezret tett ki, a többi bányász majdnem kétharmada Pécsről, körülbelül egyharmada a környező községekből ingázott lakóhelye és valamelyik komlói akna között. A régi megbízható szakmunkásokon kívül sok lumpen, „huligán" elem is összeverődött a szocialista városban, akiket a rendőrség - bár elkövetett néhány tisztogató akciót az ötvenes években - nem volt képes ellenőrizni, illetve visszatartani a bűncselekményektől; „a munka lázában ellenőrizni azt, hogy csak tisztességes elemek kerüljenek a munkásság soraiba, lehetetlen volt".

91 A feszültségekkel terhes társadalmi helyzet sajátos színt kölcsönzött a komlói 1956-os forradalmi eseményeknek. Az 1956. október 23-át közvetlenül követő napokban csönd honolt a városban, utcai megmozdulás nem volt, egészen október 26-ig. A Magyar Dolgozók Pártja Komlói Bizottsága igyekezett kordában tartani a tömegeket, illetve próbálta megelőzni az eseményeket. A Komlói Szénbányák aknái, a komlói üzemek működtek. Az aknákon, üzemekben október 25-én, majd a következő két napban sorra alakultak meg a munkástanácsok. A dolgozói önkormányzat intézményeinek megalakítását kezdetben a Komlói Városi Pártbizottság szorgalmazta, remélve, hogy a párt politikájával szembeszegülő közhangulatot e lépéssel meg tudja fordítani és a „szocialista demokratizmus"-t hangsúlyozva maga mellé állíthatja a munkások és alkalmazottak tömegeit. A párt részéről ez érthető elgondolás volt, de elkésett: a munkások nagy része idejét látta annak, hogy kifejezze elégedetlenségét a párt politikájával szemben. S bár az első munkástanácsok tagjai közé - a pártvezetés hatására - még sok párttagot választottak, október 26-27-én a kezdeményezés kicsúszott a párt kezéből, s a következő napokban a munkástanácsok tagjait újraválasztották, s az új munkástanácsokba már a gyökeres politikai és társadalmi változtatások hívei kerültek be. Az MDP Központi Vezetősége ösztönözte az igazgatót, a a párttitkárokat, a Uo., 12. p. PMB, B 1 Bán, 1992, 7-8. o. 97 PMB, B 1347/1957. Turner István és társai büntető pere (a továbbiakban Turner István...).;