Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kronológia. (Összeállította: Bircher Erzsébet)

• Nógrád Megyében megkezdődnek a tárgyalások a rivalizáló Nemzeti Bizottság és az Forradalmi Tanács között, az ott született döntés értelmében a Bányatröszt élére visszahelyezik Sartoris Kálmánt, illetve részlegesen felveszik a munkát a szénmedencében. • Borsod megyében a karhatalom először tesz arra kísérletet, hogy a bányaüzemi nemzetőrséget lefegyverezze. Lyukóbányára 26 fős karhatalmista egység vonul ki, ahol kisebb lövöldözés alakul ki. November 16. • Vágotpusztán a mecseki felkelők a csoport feloszlatása mellett döntenek. A csoport egy része, 58 ember Horváth Géza és Kubicza János vezetésével, az emigrálást választja, fegyveresen indulnak nyugat felé. A szovjetek az összes Mecsekre vezető utat ellenőrzésük alatt tartják, de a „láthatatlanoknak" sikerül átcsúszni a gyürün. November 17. • Budapestre utazik a Pécsi Szénbányászati Tröszt Dobrovics Emil vezette küldöttsége. Autóbuszukat a szórványos lövöldözések miatt szovjet páncélkocsi kíséri át a Mecseken. Czottner Sándor volt szénbányászati miniszterrel gazdasági követeléseikről, Apró Antallal politikai kérdésekről tárgyalnak. November 18. • Nagygyűlést rendeznek Miskolcon, amelyen részt vesznek a megye bányáinak képviselői is. A trösztök vezetői a termelés helyreállítására szólítják fel a dolgozókat. A gyűlésen elhatározzák, hogy a bányák küldötteket küldenek a kormányhoz a szovjet csapatok azonnali kivonásának követelésével.