Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

14. Modori Sándor

17 (Borszörcsök, 1923. 05. 05.) 1947 decemberében jött haza a hadifogságból, Budapestre költözött, hivatalsegédként dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalnál. 1951-től vájárként a földalatti építkezésénél, majd különböző építőipari vállalatoknál dolgozott. Október 30-án lakóhelyén jelentkezett nemzetőrnek, de fegyverhiányra hivatkozva elutasították. Másnap csatlakozott Kovács Dezső Wesselényi utcai fegyveres csoportjához. 31-én ott volt a BM Rövid utcai épületének átkutatásánál, november 2-án a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központjának megtámadásánál. November 4ét követően fegyveresen harcolt a szovjet csapatok ellen, de még a csoport feloszlása előtt, november 6-án feladta a kilátástalannak ítélt küzdelmet, és hazament. Budapest, 1958. 10. 07. 15. Molnár Sándor

18 (Pusztaegres, 1933. 05. 24.) A négy elemi után két gimnáziumi osztályt végzett, majd bányászként dolgozott. 1953-ban a székesfehérvári járásbíróság előbb orgazdaság, majd társadalmi tulajdon kárára elkövetett lopás címén ítélte el négy, illetve hat hónapi börtönbüntetésre. 1956. október 24-én, 26-án és 27-én is részt vett a székesfehérvári tüntetéseken, majd november 4-én csatlakozott ahhoz a fegyveres csoporthoz, amelynek Babolcsai István volt a vezetője. Hamarosan őt tekintették gátlástalan Babolcsai Budapest, 1958. 03. 06.