Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

lopás vádjával rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre.

10 környékén harcoló, bujkáló vájártanulókból. November 5-én komoly harcot vívtak egy szovjet páncélos egységgel. 6-án ismét megtámadtak egy, a Keleti pályaudvar felől közeledő szovjet egységet. 8-án a nagy túlerővel támadó szovjetekkel szemben kénytelenek voltak feladni állásaikat. Az egységből többen a Péterfy Sándor utcai kórházba húzódtak vissza, ahol egy ideig még részt vettek a politikai ellenállásban. A forradalom után megnősült, majd részt vett egy katonai tartalékos tiszti tanfolyamon. 8. Galgóczi Zoltán

11 (Budapest, 1933. 03.09.) Veleszületett terheltsége miatt a gyógypedagógiai iskolában is csak három elemit végzett el, írni olvasni alig tudott. 1950-től többször került lopás vádjával bíróság elé. Először a forradalom bukása után volt állandó munkahelye, ekkor Oroszlányban, majd Úrkúton dolgozott vájárként. vájár 1956. október 26-én Oroszlányban az egybegyűlt tömeg szabadította ki őt és társait a KÖMI-táborból. Galgóczi kiszabadulása után néhány társával azonnal Budapestre indult. A Wesselényi utcai felkelőcsoport tagjaként részt vett a Köztársaság téri pártház Budapest, 1958. 11. 28. A forrásként felhasznált Megtorlás és emlékezés kötet nem közli mely településeken tanult, illetve dolgozott Futó. 11 Megtorlás és emlékezés, 135-138, 138, 140, 198.0.