Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

bűncselekményeket követett el, ezért büntetését folyamatosan hosszabbították. Az edelényi büntető munkahelyről 1956. október 25-én szabadult ki. egyik alkalommal, 1957. január 18-án, meggyilkoltak két öregasszonyt. 1957 februárjától részt vett a Forradalmi Ifjúság és Illegális Forradalmi Munkástanács aláírású röplapok terjesztésében. Március 15-én egész nap járták Budapest utcáit, agitáltak, ám a várt felkelés elmaradt. A jogerős halálos ítélet után két társával megszökött a Markó utcai börtönből, ám még aznap elfogták mindannyiukat. 7. Futó János

9 (Kaposvár, 1936. 04. 19.) A négy elemi után két polgári iskolai osztályt végzett, majd 1950-ben beiratkozott a Bányagépipari Technikumba. 1952-ben tanulmányait félbehagyta. 1953-ban átment a Bánya Tröszthöz. Bányagéplakatosi segédlevelet szerzett, de a jobb fizetés érdekében csillésként dolgozott. 1954-ben közveszélyes munkakerülés címén ítélték el két hónapra, míg a következő évben előbb társadalmi tulajdon, majd az év végén magánszemély kárára elkövetett csillés 1956. október 26-án este szabadult az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről. Egy rabtársával előbb Győrszentivánra, majd Budapestre utazott, ahol november 4-éig mint nemzetőr tevékenykedett. November 4-én a Royal Szállóban harcoló fegyveresekhez csatlakozott, majd önálló fegyveres csoportot hozott létre a Keleti pályaudvar Budapest, 1959. 10. 28. 9 Megtorlás és emlékezés 172 és 197.0.