Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

A budapesti tüntetések és harcok első hírei kezdetben nagyfokú bizalmatlanságot, egyesekben pedig ellenszenvet is kiváltottak. Tatabányán például az egyik aknánál október 24-én elkergették, majd a hatóságoknak átadták a Budapestről érkezett fiatalokat, akik tüntetésre, sztrájkra buzdították őket.

1 Ugyanezen a napon Nagybátonyban tüntetésektől és zavargásoktól tartva, kommunista bányászokkal erősítették meg a rendőrőrsöt.

2 Ez a néhány momentum is jól mutatja, hogy a bányászság nem fogadta egységesen a forradalmat, s nem automatikusan lett annak egyik fő zászlóvivője. A településenként nagyjából azonos forgatókönyv alapján zajló eseményeket részletesen taglalják könyvünk tanulmányai, én csak a főbb tendenciákat emelem ki. A forradalmi szervek megalakulásával egyidejűleg a bányásztársadalom rendkívül gyors átrendeződése zajlott le. Az 1956 október 26-tól sorra megnyitott KÖMI táborok lakói néhány napon belül elhagyták a bányásztelepüléseket és haza, illetve sokan Budapestre távoztak. A KMKA katonái csak részben tettek így, több helyütt (pl.: Zircen, Komlón) csatlakoztak a helyi forradalmarokhoz, mindenesetre a termelésben többé nemigen lehetett számítani rájuk.

3 Nem mellékes körülmény, hogy a forradalom ősszel, a mezőgazdasági holt szezon elején következett be, így jelentős létszámú toborzott falusi munkaerő volt a legényszállókon, akik a kötött állomány mellett szintén távoztak. A bányáktól kisebb távolságra lévő falvakban lakó toborzott és „rendes" státuszú dolgozók pedig az események elindulásakor leálló autóbusz közlekedés végett maradtak el, s inkább az „otthoni forradalomban" vettek részt (az autóbusszal szállított bányászok létszámáról lásd a következő táblázatot). 1 Germuska, 1994. 199.0. 2 Kronológia, 88.o. 3 A politikai nyomozók által összeállított Veszprém megyei monográfia külön kihangsúlyozta a 300 fős 5. önálló bányász zászlóalj (Pf. 1205) zirci nemzetőrséghez való csatlakozását. Parancsnokukat Tóth Istvánt a Győri Katonai Bíróság ítélte el. Peranyagát nem kutattam. ÁBTL 3.1.9. V-150379. Veszprém megyei ellenforradalmi események. 106.o.