Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

beruházásoknál, mint Komló,

57 sem tudta követni a beáramló népesség igényeit.

58 A második ötéves terv összeállítása során a párt a termelékenység növelésének érdekében felvetette a KÖMI és a honvéd munkaerők kivonását, ezt a Szénbányászati Minisztérium arra hivatkozva utasította el, hogy amíg a lakásépítkezések üteme nem közelíti meg a létszámnövekedés ütemét, addig nem kivonni, hanem növelni kell azok létszámát. Az ezt taglaló dokumentum hűen tükrözi a szomorú valóságot: „Míg a létszám az 5 év alatt 32 839 fővel emelkedett, addig az épült üzemi lakások száma 6 603, a bányász sajátház akcióban 1 740 lakás épült.

59 [...] ...a tervezett 17416 db-bal szemben. [...] A kolóniák hiánya, másrészt a kolóniáknak az üzemektől való nagy távolsága növelte a munkásszállítás nagy szükségességét, amely az 1951. évi 10 910 főről az 1954. évre 34 641 főre emelkedett. Ugyanakkor a szállítási költségek 100 millió forintot jelentettek."

60 Az autóbuszos szállítás egyben kiszolgáltatottá is tette a termelést az időjárási viszonyoknak, 1956-ban pedig a MÁVAUT sofőrök sztrájkjának, továbbá egy másik dokumentumot idézve: „károsan hat a munkateljesítményre és a dolgozók egészségére." Az 1954-cs komlói helyzetről így emlékezett egy volt bányászkatona: „Komló korszerűbben felszerelt üzem volt, mint a pécsi, vagy pláne a borsodi üzemek. A személyzet, a munkastílus azonban sokkal rosszabb volt. Komló amolyan „szocialista vadnyugat" volt, sok kocsmával és itallal, alkoholtól »bátor<< és »szókimondó« lakossal. A lakosok zöme bányász és építőipari dolgozó volt, de rendőr (rendész) és AVH-s is volt bőven. Nem tudom, más bányászvárosban, településen hogyan folyt a bányásznap. A komlói stílus megdöbbentő, kiábrándító, egyben felejthetetlen emlék maradt számomra." Csonkaréti, 76.0. 58 A Germuska Pál által meghatározott kritériumok alapján 11 magyarországi települést sorolhatunk a szocialista városok közé, ezek közül hét köthető a bányászathoz: Ajka, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Tatabánya és Várpalota. Germuska, 2003. 257.0. 59 A lakáshelyzeten a meggondolatlan beruházás visszafogások több ponton is rontottak, például a 2016/1955. sz kormányrendelet megvonta a magánerőből történő kislakásépítéshez addigiakban nyújtott támogatást, ami az 1953-ban elindított bányász sajátház akciót is károsan érintette (itt a régi kolóniákhoz hasonló „minta" házak építéséről volt szó). Az 1955-ös év folyamán a Minisztérium kérésérc az akciót újra engedélyezték és a forradalomig közel 3000 lakás épült meg. MOL XIX-F-13g-2.d. A Munkásellátási Önálló Osztály Tervezete a szénbányászat lakásszükségletének biztosítására. 1956. (keltezés nélkül) 60 MOL XIX-F-13. g. 2.d. A Szénbányászati Minisztérium előterjesztése az MDP PB-hoz. 1955. (keltezés nélkül)