Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

így a szegénység és az alacsony bérek elleni tiltakozás egyetlen formája a munkahely-változtatás maradt. Az 1950-es évek elején olyan kiemelt ágazatokban, mint a bánya és építőipar, három év alatt a teljes létszám kétszerese cserélődött ki.

42 1953-ban például 77 500 főt vettek fel a bányászatba, míg 66 000-et töröltek az állományból.

43 Más adatok szerint negyedévenként az állományi létszám 1127%-a távozott a bányaüzemekből. Ráadásul a korábban bemutatott idénymunkásokhoz hasonlóan, a téli időszakokra bányamunkára jelentkező mezőgazdasági dolgozók, illetve az ingázók egy része is megőrizte azt a szokását, hogy a tavaszi munkák beindulásával visszatért falujába, ebből kifolyólag éppen az áprilistól - augusztusig terjedő időszakban volt a legnehezebb feltölteni a létszámot.

44 Az igen komoly méreteket öltő fluktuáció leginkább 1951-től, a termelés visszaesése és a hagyományos munkaerőtartalékok elapadása után bosszantotta fel a pártot. A kötelezővé tett munkaközvetítés irányítására és a munkaerőhiány megoldására létrehozott Munkaerő-tartalékok Hivatala (MTH),

45 1952-ig elsősorban a parasztság és az első alkalommal munkát vállaló fiatalok köréből toborzott új bányászokat. 1952-ben azonban a mezőgazdaság katasztrofális helyzete miatt már inkább fékezni kellett a tömeges kiáramlást, mert az súlyos munkaerőhiányt idézett elő.

46 A munkaerő-vándorlás megállítására és a munkások - szovjet minta szerinti - röghöz kötésére irányuló, szigorú intézkedések nem hoztak eredményt, a munkaerőhiányt csak radikális lépésekkel lehetett időlegesen orvosolni.

47 Az első ilyen radikális lépést még 1950-ben tette meg az MTH, mégpedig a nők földalatti munkára irányításával.

48 Gyermekeiket egyedül nevelő, vagy 42 Örkény, 184.o. 43 Faller, 439.0. 44 Ladányi, 62.o. 45 A munkaerő terveknek megfelelő mozgatására 1949-ben kötelezővé tették a munkaközvetítést, továbbá létrehozták az Országos Munkacrőgazdálkodási Hivatalt (OMH), amit 1950 januárjától a fent említett MTH váltott fel. Belényi, 621.0. 46 u.o. 624.0. 47 Az 1950. évi IV. törvény egyik paragrafusa szabadságvesztéssel sújtható bűncselekménynek minősítette a munkahely önkényes elhagyását, továbbá bevezette a közveszélyes munkakeriilés büntetőjogi kategóriáját. 1952-ben 7000 ilyen büntetőpert folytattak le, túlnyomó többségben faluról az iparba került, első generációs munkások ellen. Valuch, 222.0. és Belényi, 622.0.; A Szovjetunióban a belsőigazolvány-rendszer 1932-es bevezetésével korlátozták az állampolgárok mozgásszabadságát. Megtiltották a vállalatoktól való önkényes kilépést, ugyanakkor a Munkaügyi Népbiztosság bármikor átirányíthatta másik helységbe, más munkakörbe, vagy más iparágba a képzett munkásokat, illetve szakembereket. Heller - Nyekrics, 241.0.; Az 1954-ben bevezetett magyar személyi igazolványnak - elvileg - ugyanez volt a célja. 48 Földalatti munkára előbb a bezárt nyilvános házak dolgozóit küldték, majd más nőket is rábírtak a toborzóirodák. Schadt, 60-63.o. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem minden bányász volt felháborodva a nők jelenlététől, ami csak növelte a bányászfeleségek féltékenységét, akik számos tiltakozó demonstrációt tartottak a bányák kapujában. - Interjú K. F.-el Oroszlány,