Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban
gyorsítani. 17 Később is bebizonyították a bányászok, hogy készek sztrájkhoz folyamodni, gyakran a helyi szakszervezeti és munkáspárti vezetők ellenében is, amikor szembesültek a számukra elfogadhatatlan kollektív szerződéssel. 18 Mindezek ellenére az elért sikerek és az MKP által szorgalmazott szociális intézkedések - például az ösztönző teljesítménybérezés bevezetése bizalommal töltötték el a bányamunkásságot, és az 1947-es választásokon a bányavidékek a kommunista párt biztos bázisának bizonyultak. 19 Amint azt Rákosi is konstatálta: „pártunk [megelőzve a szociáldemokratákat] majdnem 40%-kal emelte szavazatait, Budapesten, az ipari városokban, a bányavidékeken a legerősebb párt lett." 20 E tanulmánynak nem célja a választások alaposabb elemzése, de néhány részletre fel kell hívnom a figyelmet. Az MKP valóban majdnem minden bányásztelepülésen megelőzte az MSZDP-t, de kirívóan magas különbségeket a két párt eredményei között csak az északi országrészben - leszámítva Ózd és Miskolc térségét - figyelhetünk meg, míg a Dunántúlon - bár ott is visszaesett támogatottságuk - a szociáldemokraták bázisainak számító nagy kolóniákon (Pécs, Tatabánya, Dorog) kisebb eltérések születtek. 21 A hatalom megszerzése egyáltalán nem járt együtt az ipar és a bányászat azonnali szovjetizálásával (értsd: szovjet mintára történő átalakításával). A választások előtt beindult - reális célokat felvonultató - első három éves terv az újjáépítés lezárását és az 1938. évi termelési szint meghaladását irányozta elő. 22 A pártegyesülés idején - a világpolitikában beállt változások hatására - ugyan már megfogalmazódott a terv megváltoztatása és az ipar fejlesztési ütemének nyugati országokét túlhaladó gyorsítása, de az MDP 1948 júniusában elfogadott programnyilatkozata még mindig a „minőségi ipari munkaerő fejlesztését" tekintette az iparfejlesztés kívánatos útjának. Ezzel a sajátos „nemzeti úttal" azonban Moszkva nem érthetett egyet, hiszen az újabb világháború vélt, vagy valós veszélye a hadiipar ismételt felfuttatását, sőt esetünkben annak minimális szintről való felépítését követelte. Ezért Rákosi az 1948 novemberében megtartott MDP KV ülésen szakított korábbi felfogásukkal és leszögezte, hogy az iparosítást a nehézipar - benne a szénbányászat - munkaerő-állományának 17 így fordulhatott elő az, hogy olyan - egyébként jól dolgozó - mérnökök is a bányászatban maradhattak, akik az SS-ben szolgáltak, vagy valamely szélsőjobboldali szervezetben vállaltak korábban tisztséget. Ezeket a személyeket 1948 után, vagy 1956-ban „vette elő" az államvédelem és tette meg - többnyire ártatlanul - más ügyek bűnbakjának; Az általános javaslatokat szorgalmazó MKP KV 1945. december 1-ei, Rendszabályok a széntermelés fokozására című tervezetet lásd: Fallcr, 397.0. 18 Pittaway, 73.0. 19 Hubai, 2000. 98-117.0. 20 Rákosi, 425-426.0. 21 Érdekességként megemlítem, hogy az ekkor még nem túl jelentős, nagyobbrészt bányászok lakta faluban, Komlón az MSZDP 10%-al és a szavazatok több mint felét (52,92%) megszerezve előzte meg az MKP-t (42,04%). Hubai, 2001. III. köt. 285.0. 22 Faller, 425.0.
