Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Somfai Balázs: A bányászok szerepe Veszprém megye ötvenhatos megmozdulásaiban

A fenti követeléseket a járási tanács stencilgépjén többszáz példányban sokszorosították. És e követeléseket a vidékről jelenlévő bányászok vitték ki a járás községeibe. Amíg a bányászok vezetői a követeléseket a járási tanács épületében sokszorosították, a bányászok egy része a rendőrség elé vonult, hogy leverje a címert. A rendőrség tagjai kijöttek az épület elé és kérték, hogy az épületet ne rongálják, a címert ők eltávolítják, ami meg is történt. Mire a munkásoknak mintegy 80-100 fős csoportja a járási tanács épülete elé ért, a vörös csillagos címert a tanács dolgozói levették, így pusztítás itt sem történt. A dolgozóknak egy csoportja, kb. 10-15 fő, bement a járási tanács épületébe attól tartva, hogy eme bányászok az irodahelyiségekben akarnak pusztítást végezni. Pintér László elvtárs a folyosóra jött eléjük, s neki adták elő a követelésüket. Követelésük az volt, hogy Kaiser Jánost akarják látni. Pintér elvtárs közölte, hogy Kaiser elvtárs nem tartózkodik az épületben. Ekkor Szigeti Miklós pénzügyi osztályvezető tartózkodása felől érdeklődtek. Pintér elvtárs közölte, hogy a két dolgozó [a] reggeli órákban vidékre ment, s amennyiben a munkások nem hiszik, úgy a küldöttséget szívesen végigvezeti az irodákon, hogy saját szemükkel győződjenek meg, hogy a keresett személyek nem tartózkodnak az épületben. Közben zirci dolgozó parasztok is jöttek már a folyosóra. [A] küldöttek elhitték, hogy a keresettek nem tartózkodnak az épületben és kijelentették, hogy az irodákba nem kívánnak belépni. A küldöttségnek eme csoportja ezután a rendőrség lefegyverzését követelte. Pintér elvtárs igyekezett őket megnyugtatni, hogy a rendőrség a megfogalmazott követelésekkel egyetért. A tüntetőket nem bántja, amennyiben a tüntetés további békés jellegű lesz és józan eszükre hallgatnak a dolgozók, s nem fognak pusztítást végezni a közintézményekben. A csoportot nem sikerült megnyugtatni. Váltig erősítgették, hogy addig nem tudnak megnyugodni, míg [a] rendőrség kezében fegyver lesz. Több javaslattal álltak elő. Egy részük azt kérte, hogy a rendőrség zárja le egy olyan páncélszekrénybe az összes fegyvereit, amely 2-3 kulcsra működik. Egy kulcs legyen a munkások megbízottjánál, egy a járási tanács dolgozói által megbízott személynél, egy pedig a rendőrség megbízottjának kezében, de ez nem lehet Meder rendőrfőhadnagy. Másik csoport azt követelte, hogy a fegyvereket dobják a tömeg szeme láttára egy kútba. Ismét mások, hogy a fegyvereket adják ki a zirci bányászok és parasztok néhány tagjának. Pintér elvtárs kifejezte, hogy a javaslatok keresztülvihetetlenek, a rendőrség fegyverét nem adhatja le, hiszen erre esküt tett. Ne bántsák és ne provokálják a rendőrséget, akkor nem lesz vérontás. E vitatkozásra kijött az elnöki belső szobából Szakács István mezőgazdasági osztályvezető. A küldöttek csoportjából többen felismerték és rátámadtak. Megfenyegették, hogy emlékszik-e durva TSZ-szervezési agitációira, a törvénysértéseire. Szakács elvtárs arra hivatkozott, hogy ő a felsőbb kormányhatározatokat hajtotta végre, aminek helytelenségét az utóbbi időben már maga is látta. Nem egyéni önkény volt ez részéről, hanem az akkori