Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban
A Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetése, a bányászok kérésére eltörölte az érvényes normát, s 1956. november 1-től, visszatértek a korábbi darabbérre. Az átlagos iránykereset ezzel feltáráson kb. 55 Ft, elővájáson kb. 52 Ft, fenntartáson kb. 46 Ft. lett. Az átlag iránykeresetekre a 30%-os földalatti pótlékot külön számolták el. Ezekből az iránykeresetekből képezték az egyes munkák darabárait. Föld alatti munka esetén, az alapbérekre 20% pótlékot számoltak el a teljesített műszakok arányában. A besorolásoknál a rátermettséget és a szaktudást vették figyelembe. A 100%-os termelés alatti eredmény esetén, a premizálást megszüntették. Az üzem összes időbéres dolgozójánál 10%-os béremelés valósult meg. Az omlasztás és farablás munkáját időbérben számolták el, 48 Ft-os műszakbérrel, amelyhez az üzemvezető 0-30%- ig terjedő pótlékot engedélyezhetett. A föld alatti pótlék itt is elszámolható volt. A minőségi bérezést 1956. november 1-től, eltörölték. A rokkant vájárokat 40 Ft-os műszakbérrel számolták el, a föld alatti beosztás esetén 20%-os pótlékot kaphattak. A műszaki és adminisztratív dolgozók bérkérdésének megoldását későbbre halasztották. A robbanóanyag fogyasztásért a levonás és megtérülés szintén megszűnt. Az üzemvezető volt a felelős azért, hogy az elmúlt havi felhasználáshoz képest a robbanóanyag mennyisége ne emelkedjék, illetve a kg/tonna paxit a csapatokra megállapítható legyen. A fajlagos robbanóanyag fogyasztás emelkedését az öntudatra és fegyelemre való hivatkozással gondolták csökkenteni. 26 November 13-án a Nógrád megyei Tanács épületében a bányaüzemek munkástanácsainak küldöttsége követelte, hogy Sartoris Kálmánt helyezzék vissza igazgatói állásába. Mrázik Jánossal azonban nem sikerült találkozniuk ebben az ügyben, mert éppen az Acélárugyárban tárgyalt. Vaklármának bizonyult ugyanakkor a karancslapujtői karhatalmisták, „a pufajkások" támadásáról kapott hír november 14-én, valós lett azonban egy szovjet páncélos alakulat bevonulása a városba, akik lefegyverezték a rendőrséget, az acélárugyári őrség pedig önként átadta nekik fegyvereit. A salgótarjáni Bányakaszinóban, november 15-én kezdődtek meg a tárgyalások a leváltott Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság, és a puccsal hatalomra került Nógrád Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács képviselőivel, melyen részt vett Gyenes Antal kormányösszekötő is. A tanácskozást Lassan József, a Tröszt hivatali munkástanácsa igazgatótanácsának az elnöke vezette. Itt született meg az a döntés, melynek értelmében a Bányatröszt élére visszahelyezik Sartoris Kálmánt, illetve részlegesen felveszik a munkát az iparmedence üzemeiben. 27 November 17-én, a megye vezetését újból a Megyei Nemzeti Bizottság vette át, mely a munka felvételét és a rend helyreállítását tekintette fő feladatának. A volt megyei MDP másodvonalainak kádereiből közben Á. Varga - Pásztor, 2001. 387-388.0. Á. Varga - Pásztor, 2002. 33.o.; Bircher, 48.0.
