Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
közös kérvénnyel fordult 1957. január 2-án a megyei rendőrkapitánysághoz, Magyart január 5-én a statáriális bíróság 10 évi börtönbüntetésre ítélte. 177 1957. január 10-én a rendőrség razziát tartott a berentei szénosztályozó területén. Király Imre, a munkásőrség parancsnoka rendkívül felháborodott és telefonon kérdőre vonta a rendőröket, amiért neki nem jelentették be előre akciójukat. Király közölte velük, hogy „nem tűri a munkások zaklatását." 11 * Az immár sokadik rendőrség elleni fellépéséért Király súlyos árat fizetett. Másnap a munkásőrség egyik tagjával, Buczkó Józseffel együtt fegyverrejtegetésért letartóztatták. A dolgozók őrizetbe vételük ellen január 17-én levélben tiltakoztak és kérték szabadlábra helyezésüket. Bár a levelet Szabó Lajos munkástanácselnök mellett 262 dolgozó írta alá, a rendőrség hajthatatlan volt. 179 Külön perben mindkettőjüket statáriális bíróság elé állították, amely január 24én fegyverrejtegetés vádjával Király Imrét 13, Buczkó Józsefet 10 évi börtönbüntetésre ítélte. Közben a miskolci lincselések ügyében lázasan folyt a nyomozás. 1957. január 11-én letartóztatták a Borsodi Szénbányászati Tröszt javító műhelyében dolgozó G. Tóth László felsőzsolcai segédmunkást, a kurityáni bányaüzemben dolgozó Szász Zoltán sajószentpéteri segédvájárt, január 18-án Nagy Zoltán ormosbányai csillést, február 28-án Adorján Gusztáv ormosbányai munkástanácselnököt (rudabánya lakos), április 18-án pedig Pinczel Ilona annabányai szállító csillést. Adorján kivételével mindannyiuknál bizonyítottnak látták, hogy részt vettek a lincselésben, ezért 1957. május 16-án a Budapesti Fővárosi Bíróság különtanácsa gyorsított eljárás során G. Tóth Lászlót, Szász Zoltánt és Nagy Zoltánt halálra, Adorján Gusztávot és Pinczel Ilonát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa július 17-én Pinczel ítéletét 15 évi börtönre csökkentette. 1957. július 20-án reggel G. Tóth Lászlót, Szász Zoltánt, és Nagy Zoltánt kivégezték. Az 1956. október 26-i eseményekkel kapcsolatos második tömegper között már mindössze egyetlen bányász vádlott volt, aki szintén nem vett részt a lincselésben. G. Szabó János annabányai csillést 1957. szeptember 24-én tartóztatták le, majd a bíróság 4 évi börtönbüntetésre ítélte. 1957. február elején Annabányán is kitűzték a vörös zászlót, amit azonban február 17-én Tokár József és Hegedűs Miklós bányászok levettek és elégettek. Ez nem várt letartóztatási hullámot váltott ki. Még aznap lefogták Tokár József vájárt (leveleki lakos), Hegedűs Miklós csillést (szombathelyi lakos), Nóvák Béla bányászt és Dér Lajos volt munkástanácselnököt, majd február 23-án S.eres Endrét, és internáló táborba vitték. Az év végére egy külön annabányai pert is konstruáltak, amelybe bevonták a július 24-én letartóztatott Sári Miklós bányászt (nagyhalászi lakos) és Papp Sándor ongai MÁV kocsikísérőt, valamint HLB.2029/1957. HL B.2068/1957. Sivák Bélar. törm. jelentése. Kazincbarcika, 1957. jan. 11. HL B.2068/1957. A Központi Szénosztályozó dolgozóinak levele. 1957. jan. 17.
