Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
Pécsett október 25-én már délelőtt tüntetett a város lakossága, majd miután a Dunántúli Napló rendkívüli kiadásából október 25-e kora délután tudomást szerzett Gerő Ernő leváltásáról, Kádár János kinevezéséről, és meghallgatta Nagy Imrének a szovjet hadsereg kivonásáról szóló tárgyalásokat bejelentő rádióbeszédét, az utcákra vonult. Az újabb, több ezres tüntetés az uránbánya dolgozóinak városba vonulásával vette kezdetét. Az uránosok egy radikális csoportja egy munkásnő, Varga Mária vezetésével felkereste az egyetemisták 48-as téri kollégiumát, Péter Károly orvos, ekkor orvostanhallgató és az orvoskari MEFESZ-bizottság tagja elbeszélése szerint azzal a céllal, hogy a bányászok, munkások és egyetemisták együtt tüntetésen lépjenek fel a szintén e téren lévő AVH-épületben tartózkodó államvédelmisták ellen. A pécsi egyetemisták és uránbányászok 48-as téri nagygyűléséhez egyre többen csatlakoztak, elsősorban diákok, a fő- és középiskolások, mellettük munkások és alkalmazottak. Bányászok is jöttek nem csak Pécsbányáról, hanem Komlóról is, fekete zászlókat emeltek a magasba. A tömeg a Petőfi szobornál Himnuszt énekelt, Petőfi Nemzeti dalát hallgatta meg egy egyetemi hallgató előadásában, majd a BM Megyei Főosztály épülete elé vonult át, résztvevők szerint azért, hogy elfoglalja az AVH-sok fellegvárát. Péter Károly elbeszélése szerint a tömeget ő akadályozta meg abban, hogy az AVH-székház ellen erőszakosan lépjen fel, s az államvédelmista katonák valószínű fegyveres fellépésének veszélyére hivatkozva meggyőzte a tüntetők hangadóit az akcióról való lemondásról. A fiatal MEFESZ-vezető józansága mentette meg Pécs városát egy mosonmagyaróvári méretű ÁVH-s vérengzéstől. 2 A tüntető tömeg ezek után végigvonult a belváros főutcáján, a Kossuth Lajos (ma: Király) utcán, az egyre gyarapodó csoportok a Kossuth téren gyűltek össze. A Kossuth-szobornál az egyetemisták, illetve a MEFESZ képviselői, Debreczeni László, Péter Károly felolvasták követelési pontjaikat. 29 A tömeg a belvárosi középületekről leverte a vörös csillagokat, a zászlókból - mint Budapesten és az országban - Pécsett is kivágták a Rákosi-címert, és a szovjet hadsereg Magyarországról távozását követelték. 30 A Kossuth téri megmozdulást követően az egyetemisták - illetve nagy részük - visszatértek a kollégiumba. Este a Széchenyi téren gyűlt össze a tömeg, melynek létszáma 8 óra tájra 15-20 ezerre duzzadt. Teherautókon munkások és bányászok is érkeztek. Radikális tüntetők benyomultak a városházára, s az elnöki irodában egy 14 tagú forradalmi bizottmányt alakítottak, mely kimondta a hatalom azonnali átvételét. A bizottmány egyetlen vezetője, akinek neve a forrásokból ismert, az uránbányászok szószólója, Varga Mária volt, aki a forradalmi bizottmány 12 pontba foglalt rögtönzött Péter Károly elbeszélése nyomán, valamint Péter, 1997, 123. o. 29 Dunántúli Napló, 1956. október 25. Különkiadás! „Gerő elvtársat leváltották", „Kádár János és Nagy Imre elvrásak beszéde", „Fegyelmezett felvonulás Pécsett", 1-2. o.; Péter, 1997, 122-123. p. 30 ÁBTL, 3.1.9. V-150363. Ellenforradalom Baranya megyében 1956. A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság összefoglaló jelentése a Belügyminisztériumnak, é. n. [1957], (a továbbiakban Ellenforradalom Baranya megyében.).
