Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

bányászigazgatójával együtt próbálta csillapítani a felbolydult bányászokat. Sikerült elérniük, hogy folytassák a munkát és Miskolcra csak egy küldöttség menjen a követelések előterjesztése végett.

13 A tömeg elénekelte a Himnuszt és a Szózatot. Elterjedt közben a hír arról, hogy Miskolcon diákokat tartóztattak le. Sokan attól féltek, hogy az ormosi küldöttséget letartóztatnák, ezért úgy határoztak, hogy valamennyiben bemennek Miskolcra, hiszen mindnyájukat nem tartóztathatják le. A bányászok különvonattal és autóbuszokkal Miskolcra indultak. A vonat útközben megállt Rudabányán, ahol csatlakozásra szólították fel az ottaniakat, majd együtt folytatták útjukat. A miskolci Gömöri pályaudvaron szálltak le, sorokba rendeződve vonultak a belváros felé. Útközben értesültek a sortűzről, így a Zsolcai kapuban lévő megyei AVH főosztály felé vették útjukat.

14 Mikorra a bányászok megérkeztek, már megtörtént az első lincselés. A megyei munkástanács küldöttsége és a főosztály vezetői megegyezése értelmében ugyanis Miklós Zoltán gyári munkás és Gáti Gyula őrnagy próbált civil ruhában kiszökni az épületből. Céljuk az volt, hogy kijussanak a vasgyárba és kérjék a nagyüzemek segítségét. Az utcán azonban felismerték az őrnagyot, s mindkettőjüket ütlegelni kezdték. Miklós Zoltánt az egyik munkatársa felismerte, így neki sikerült megmenekülnie.

15 Az őrség észlelve a történteket a kihirdetett tűzszünet ellenére - ismét riasztó lövéseket adott le a szemben lévő házak tetőire. A tömeg ismét meghátrált. Gáti őrnagy ekkor a Malinovszkij utca 2. sz. alatti ház egyik pincéjébe menekült. Egy csoport azonban utánaeredt, kiráncigálták az őrnagyot és súlyosan bántalmazták. Később - a már valószínűleg élettelen testet - egy teherautó után kötötték, végighúzták a fő utcán, majd felakasztották a Zenepalota előtti szovjet emlékműre. Miközben a rendőrség körül mind nagyobb tömeg gyűlt össze, zárt sorokba rendeződve megérkezett az ormosi és a rudabányai bányászság. Az így megerősödött tömeg mind nagyobb nyomást gyakorolt a kapukra, a közelállók fejszékkel és feszítővasakkal döngették az elreteszelt kapukat. 11 óra körül az ostrom eredménnyel járt, mindkét kaput betörték.

16 A rendőrök és az államvédelmisek menekültek, civil, illetve munkásruhában próbálták elhagyni az épületet. Sokuknak sikerült, de többeket a tömeg meglincselt. A pogrom során további két rendőr- és három AVH-tiszt, valamint egy civil személy vesztette életét, aki hangosan elítélte az először meglincselt Gáti Gyula felakasztását.

17 13 Kun, 1977. 256-257.0. 14 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 2/41. ő. e. Nagy Zoltán rendőrségi kihallgatása. 1957. jan. 19. 15 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1024/1958. sz. ítélet Miklós Zoltán ügyében. 16 Fővárosi Bíróság ítélete. Gys.XI. 1057/1957. sz. Balázs Géza és társai ügyében. 17 A pogrom egyetlen civil áldozata Freimann Lajos budapesti gombügynök volt. Boncolása előtt a zsebében egy 5885. számú pecsétnyomót találtak. (Rásó, 1998. 114. o.) Ez a pecsétnyomó azonban Gáti Gyula ügykezelőjének vallomása szerint nem az övé volt, hanem Gátié volt. B.-A.Z. m. Lt. XXV-3. 1. f. 2/41. ő. e. Siklós Jenőné rendőrségi tanúkihallgatása. 1957. márc. 18.