Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Egyébiránt hogy maga Lajos király általánosságban is támogatta a bányászat ügyét, azt nem csupán egyetlen oklevélből

4 tudjuk. A bányák elöljárója akkoriban a cseh Bemard volt, egy, a jövedelmekre való gondviselés tekintetében eléggé éles elméjű férfiú, de azokkal a társaságokkal

46 szemben, amelyek a költségeket adják a munkálatokhoz, nem minden tekintetben igazságos ember, aki ráadásul különféle módon fenyegette is a legtisztelctreméltéibb rend kiváltságait és szabadságát. Egy régi jogszokás alapján az urburáriusok

47 hatalmában volt ugyanis részint egyéb bányászati hivatalokat, részint pedig és legelsősorban a kémlészeti

48 hivatalt azok számára rendelni, akiket az ilyesfajta munkák elvégzésére a legalkalmasabbaknak hittek. Ezt a hatalmat nem is egyszer, de legfőképpen az 1524. esztendőben erőszakosan elvette tőlük, hogy mint sajátját, egyedül gyakorolja azt. Kisebb gyűlést tartván tehát, a bányavárosok elhatározták, hogy a király elé terjesztik ezt a jogtiprást. Lajos király kegyelmesen fogadta a panaszt és parancsba adta a csehnek, *

5 Hz az. az oklevél, amelyet az 1520. esztendőben írt át kegyelmesen. 46 Németül die Gewerckschafft, a latinok ezt Apuliusszal együtt talán coopemtoremxk mondanák. Nekünk görög szóval sjnergoum'àk tetszik nevezni őket. 17 Ezeket WaM-Bür^eivknvk nevezték. 48 Ez egy jeles hivatal, mivel ezt rendelték arra, hogy tűz segítségével vizsgálat alá vegye az érctclércket.