Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

polgárok által mindig látogatott plébániatemplom abban a régi várban volt, amelyet Leányvárnak nevezünk." Márpedig, ha ennek a városnak nem volt egyetlen egyháza sem, akkor kifosztani és felgyújtani sem lehetett egyet sem. De miért is? Hiszen amikor a Szent Miklós kápolna 1275-ben Kun László király kegyelméből a prédikáló barátok kezébe adatott, a régi várban, amely ma is megvan a város nyugati dombján, már akkor fennállott a Szent Szűz tiszteletére szentelt plébániatemplom. S ha ez így van — mint ahogyan tökéletesen így is van és lentebb még bizonyítani is lógjuk —, a régi várhoz, amely ma is megvan, már akkor hozzá volt építve Selmec. De akkor mihez kezdjünk azokkal a régi omladékokkal, amelyeket közönségesen Óváros néven neveznek? Mi a német elnevezés szavai alapján azt gondoljuk, hogy legyen ez számunkra valóban die alte Burg — a németek ugyanis így nevezik ama falmaradványokat és romokat. Vár volt ez tehát valamikor, amelynek eredete és kora ismeretlen, s amelyet vagy a tatár betörések, vagy más háborús események pusztítottak el. Úgy gondoljuk továbbá, hogy azért építették, hogy az alatta fekvő völgyben és a hegyoldalakon szanaszét épült és erődítmények nélkük város védelméül szolgáljon. Ez a mi álláspontunk a régi Selmeccel kapcsolatban: de mint ahogyan senkire nem akarjuk ezt ráerőltetni, olyanképpen nem is ragaszkodunk hozzá annyira, hogy ne engednénk szívesen azoknak, akik jobbakkal vagy bizonyosabbakkal állnak majd elő. - Hogy pedig ne maradjon ismeretlen e legrégebbi vár fekvése, röviden felvázoljuk annak kinézetét a most idézett Richter szavaival, aki a kö-