Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ezt a gépet, azután pedig, mivel a császár így parancsolta meg, talán az 1722. esztendőben az újbányái bányák újra művelés alá vételére. Mivel azonban a gyakori meghibásodások miatt nem volt elegendő ahhoz, hogy kimerje az ott a régi aknába már régóta áUandóan belefolyó vizet, leszerelték onnét annak az új társaságnak a hatalmas kárával, amely a költségek megfizetésére szerveződött. Hogy pedig ez a szokatlanul nagy értékű és nagy munkával felépített gépezet ne jusson pusztulásra haszon nélkül, nem kevesen voltak, akik azt gondolták, hogy Selmecbányára kell szakítani és ott a windschachd munkálatoknál kell hasznosítani. Másokat azonban visszarettentett ettől az Újbányán történt szerencsétlen igyekezet, sőt teljesen vissza is tartott az elhatározástól az, hogy Selmecbánya környékén rendkívül nagy volt a hiány tűzifában. Végre miután szabályosan számba vették az érveket, arra az álláspontra jutottak, hogy kijavítván az angol gépezet hibáit, tegyenek vele próbát Selmecbányán. Megparancsolták tehát Joseph Emanuel Fischer szabad bárónak, a felséges császár udvari építészének - aki már korábban megismerte az összes hibát - a gépezet jobbá való alakítását. Es mindenki megelégedésére teljes sikerrel járt a sokat és sokáig vitatott elhatározás, amikor már a Piberakna gépezetei között kiemelkedett ez a gép és nagy kortyokkal annyi vizet merített ki minden egyes percben, hogy az, aki szemével nem tapasztalta, a lelkében nem is tudta elképzelni. Közreadjuk most a kinézetét és sajátos természetét a víz kimerítésében úgy, ahogyan azt valaki szavakkal leírta: „Az izzó, gőzölgő kemence fölött, arra pontosan rá-