Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nemtörődöm módon való kezeléstől, vagy pedig szétszaggatva — óh, gaztett! — mocskos dolgokra használták fel azokat. — Menjetek most, Múzsák, s ha van bennetek valami érzés, sirassátok meg őt, aki csakis a tiétek volt! Bizony, mi sem tudtunk hallgatni — hiszen vétek lett volna — erről a férfiúról, aki méltó az örök emlékezetre. Oh, bárcsak több Rauscherrel kedveskedne nekünk a sors! XXXI. § Ennyit az előkelőbb emberekről. A Selmecbányái lakosok egyéb tömegeit pedig három részre szokták felosztani: az urburáriusokra tudnülkk, továbbá a polgárokra és a bányamunkásokra. A polgárokról nincs túlságosan sok mondanivalónk: ezek mesterségeket űznek és kereskedéssel foglalkoznak, hasonlóan valamennyi más város lakosaihoz. Az urburáriusoknak

79 a becsülete a legkiválóbb, mégpedig annál nagyobb, mennél több iparkodással, hajlandósággal és befektetésekkel fordítanak gondot a bányák művelésére. Saját jogaik és törvényeik vannak, amelyeket a régi királyoktól nyertek és amelyekre mind a mai napig a lehető legnagyobb gonddal és alapossággal vigyáznak. S bizony maga a dolog követeli meg, hogy ezeknek a kemény és a köz számára volt 5, meg azon túl is, ami ülő életmódjából következett volna, de a tekintete mindent visszaadott abból, hogy milyen volt a lclkialkata. A szó eredetéről már beszéltünk Körmöcbánya város történetében, a IX. §-ban.