Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ez a törekvés csak arra irányult, hogy a dolog nyélbeütésére igyekezetet keltsen Szécsényi György esztergomi érsekben, aki akkoriban a császárnak a békekötés ügyében Thököly mellett tartózkodó követe volt. — A következő esztendőben egy pestisjárvány, amelynél veszedelmesebb akgha tört be valaha is Keletről Európába, olyannyira elpusztította Selmecbányát, hogy kevés hiányzott ahhoz, hogy még a bányaművek is tönkre ne jussanak. XX. § Az ez által a két veszedelem által meggyötört városra még egy harmadik csapás is következett, amely ha kegyetlenebb nem is, de bizonyos, hogy enyhébb sem volt semmivel a korábbiaknál. A Felső-Magyarországra visszaszorított Thököly ugyanis nem szűnt meg nyugtalanítani portyázó csapataival az aranytermő hegyeket: azért, hogy a németek, akik azokat elfoglalva tartották, nehogy azt gondolják róla, hogy megtört a lelkében. Nyughatatlankodásai pedig éppen Selmecbánya városának okozták a legnagyobb bajokat. A császári hadvezérek ostrom alá vették Balassa Imrének a Zólyom vármegye határánál, de még Nógrád vármegyében lévő, Diviny nevezetű várát. Flogy tehát övéit kimentse a veszedelemből, Balassa Imre a Thököly-pártiaknak egy jeles csapata élén nagy utat megtéve idesietett Felső-Magyarországról. De hiábavaló volt az igyekezete: kémei által megtudta ugyanis, hogy a várat már azelőtt elfoglalták, mielőtt még ő az utak járhatatlansága miatt akadályoztatván, segít-