Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

városokat, eljutott Bars, Zólyom és Hont vármegyék terüle­tére. Zólyom várát, valamint Besztercebánya, Körmöcbánya és Selmecbánya bányavárosokat a saját őrcsapataival erősí­tette meg." — Thökölynek ezt a bányavárosok ellen irányúié) első támadását a császáriak kiváló hadvezérének, Wurmnak a hadereje verte vissza. Ahogyan a történetíró Wagner írja: 60 „Hogy a gazdaságnak ezt az ütőerét kiragadja Thököly ke­zéből, Wurm egy közepes nagyságéi hadsereget gyűjtött ösz­sze és a völgyeknek a kijáratánál támadta meg a lázadókat. Mindkét részről igen nagy elszántsággal harcoltak és az üt­közet sok órán keresztül bizonytalan kimenetelű volt, míg végül azok az új segédcsapatok, amelyek a németek oldalára érkeztek, biztossá tették a győzelmet. Thököly folytonos fu­tással menekült el Besztercebánya falai alól." — Nem csinál ütkot a magyarok veszedelméből Parschiüus sem, a győ­zelmet azonban kisebbíti. A következőket írja: „Több dol­got is meg akart kísérelni Thököly, ha a Bars megyei Neü­Heü falu mellett szétszórtan állomásozó haderőit Wurm tá­bornok, valamint Dünewald és Pálffy Károly szét nem verte volna." Es hozzáteszi a sekneciek veszedelméhez: „Miután ilyen balszerencsésen alakultak a dolgai, Thököly Bohaim­mel együtt maga mellé vette Balassa Imrét, valamint a kö­vetkező Selmecbányái polgárokat: Reuter Mihály, Schneider Tóbiás és Zwittinger János szenátorokat, továbbá Kayser Mátyás, Wenger Ferdinánd és Schader János urburáriuso­kat; ezután kivonván őrcsapatait a bányavárosokból, lassú 6(1 Ugyanott, az 558. lapon.

Next

/
Thumbnails
Contents