Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ilyesfajta oklevelet a hazai jog moratóriumnak nevezi, a németek pedig Bise/ibrieffnek. XVI. § Végül miután Lajos király Mohácsnál meghalt, a rendkívül vérszomjas ellenségtől való félelem bizony átjárta Selmecet: a hazai évkönyvek emktést tesznek arról, hogy a többi bányavárossal való kölcsönös egyetértésből Selmec Szapolyai János ellenében idejekorán Ferdinánd pártjához csatlakozott — csak az nem szerepel bennük, hogy a város vagy a bányaművek valamilyen károkat szenvedtek volna emiatt, s hogy e szomorú átállásból inkább a szabadság új kiteljesedése származott-e mind a város, mind pedig a bányászok egész rendje számára. Ha ugyanis valaki a királyok közül, akkor pontosan Ferdinánd volt az, aki a lehető legnagyobb mértékben támogatta a bányákat. Es a semieciek iránti ezen jóindulatának mindenestül megvannak a jeles dokumentumai: nem kevésbé azok, amelyeket valamennyi polgár számára közönségesen és nyílt formában adott ki, mint azok, amelyeket bizonyos magánemberek számára íratott, olyanok számára, akiknek a fémek kibányászásában végzett munkáját elismerte. S mennél jelesebb volt ennek a legjobb királynak a város iránt és a város fáradhatatlan munkái iránt való hajlandósága, annál veszedelmesebb idők fenyegették részint az egész Magyarországot, részint pedig és legelsősorban magát Selmecbányát. Túl azon ugyanis, hogy a két király között hosszú időn keresztül és a vidék nagy kárvallásá-