Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

kat. A jelen alkalmatossággal pedig, amikor Lajos király, az én legkegyelmesebb uram még gyermeki korban van, azt kellett észrevennem, hogy mennyi és mekkora veszedelem, mennyi forrongás és ellenségeskedés készül kitörni naprólnapra, egyre inkább és inkább ebben az országban, s hogy mennyi nehézség akad a fémek kibányászásának emez ügyében is, amely nehézségek eltávoztatására és távoltartására a fivérek közül senki nem lesz alkalmas Elek úron kívül: ő ugyanis érti a magyar nyelvet és igen sokszor megfordult az udvarban is, könnyen tudja magát alkalmazni bárkinek a törekvéseihez és akaratához, s máris nem kevés tekintélyt és megbecsülést szerzett magának. És nemcsak én tartom végveszélyben lévőnek a helyzetet: pécsi tisztelendő társam

44 ugyanis, akinek a kezében van ebben az időben a dolgok legfőbb irányítása, mihelyt látni fogja, hogy a sógora, aki kiemelkedő gondjául és törődéséül vállalta ennek az ügynek a megóvását, kiválik ebből a társaságból, akkor vagy teljesen leveti a vállairól ezt a terhet, vagy pedig kevesebb törődéssel és lagymatagabbul fogja azt végezni. És hogy e két dolog közül bármelyik is mennyire veszedelmes ezekben az ügyekben, azt uraságod különös bölcsességével könnyedén ki tudja következtetni. Ezért az én javaslatom az, hogy uraságod, akitől függ ez a társaság, térítse cl Elek urat a szándékától és fordítsa vissza korábbi álláspontjához. S azt () Szakmári György volt, akiről majd Baranya vármegye történetében kell beszélnünk: lásd Pécsnél a püspökök névjegyzékében, a XXX. szám alatt.