Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

romok mellett egy temető is volt, amelyet bizony még manapság sem szűntek meg titkos árkokkal át- meg átkutatni a kincsek után vágyódók. Nem ritkán egyébként hamvvedreket és szokatlan nagyságú csontokat ásnak itt ki. Egyedülálló dolog, amelyről szintén Richter tesz említést: egy titokzatos művű, ónból készült edényt ástak itt ki, amelyet aztán a Reuterek nevezetes családjához szállítottak. Ez gondosan be volt dugaszolva és amikor kibontották, a száját egy borkőből képződött kéreg védte, oly módon, hogy sem az edény nem ment tönkre, sem pedig a több évszázad óta elásott bor nem veszítette el az ízét. — Ezek a dolgok arra is bizonyságul szolgálnak, hogy ezt a várat vagy várost egykoron olyan nemzetek lakták, akik Krisztus hitétől idegenek voltak. - De térjünk immár vissza a város történetének további ismertetéséhez. Azt pedig, hogy ennek a temetőnek a szomszédságában valamikor egy aranybánya volt, a következőkből olvashatjuk ki ugyanott: „Mondják, hogy mellette volt egy aranybánya, amelyben a bányászok ruháira olyan üledék tapadt, amely lekaparva nem kevés aranyat szolgáltatott. Ez a bánya ettől a lekaparástól kapta a Schabab nevet. Ms hogy ez az arany egészen kiváló volt, azt a széltében elterjedt szé>bcszéd is igazolja." - En a sírok szomszédos voltából és a németek körében elterjedt következő mondásból: „Ein Tuch ins Grab damit Schabab" gondolom ennek a névnek a keletkezését.