Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

azon közönséges formuláján kívül tehát, amelyet a korponai oklevél

1

' módjára írt meg, azzal a különös joggal is felruházta a polgárokat, hogy „valamennyien szászok legyenek mindazok, akik részint vagyonukkal és tanácsadásukkal, részint pedig munkájuk befektetésével segíthetik és segíteni akarják a bányászatot". Az oklevél többi fejezete pedig viszszatér oda, hogy „soha máshol törvény alá ne essenek, csakis városi elöljárójuk előtt; idegen helyen megkötözni vagy őrizetbe venni nem lehet őket; az ide és oda utazók örökre szólóan legyenek mentesek a vámok és az adók alól; az erdenket — beleértve azokat is, amelyek a királyok tulajdonában vannak — szabadon használják az aknák és a tárnák építményeinek a fenntartására," stb. Béla királynak ebből a kegyelméből következett, hogy nemcsak a városi lakosság erősödött meg az újonnan betelepülő szászokkal, hanem a fémek után is nagyobb alapossággal és állhatatossággal kutattak annál, mint ahogyan azelőtt történt. És a Selmechez tartozó falvaknak, tudniilkk Hodrusnak, valamint Bankának, vagyis Schüttersbergnek és Fuchslochnak is itt kell keresni az eredetét: azt kell ugyanis hinnünk, hogy ezeket akkor alakították ki, amikor a város már nem tudta teljesen magába fogadni a nagy számban érkező telepeseket. Egyébiránt Béla királyi oklevelét helyhatósági törvénnyé változtatták a polgárok, mégpedig azon rendelkezésének a nagy fokú szem előtt tartásával, hogy később senkit sem fogadtak be a pol17 Bemutattuk ezt munkánk II. kötetében, Korpona történetének III. §ában, a 247. és következő oldalakon - onnét ismerhetjük meg tehát.