Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

címerükbe, az új — vagyis ama régi, Bányának nevezett — településnek pedig a Sebenic nevet adták. — Ezt a történetet mindenki ismeri és meséli, aki kedvét lek a dolgok csodálatos és mesés eredetében. III- § Ha van valami igazság ebben az elbeszélésben, akkor azt kell hinnünk, hogy ez a juhász szláv volt, s amint az ennek a népnek az esetében lenni szokott, együgyű és őszinte ember, aki nem törődvén saját érdekeivel, felfedte a szászok, e harácsoló népség előtt a jelet, amelyet a gyíkok mutattak meg neki, s ezért semmiféle jutalmat sem kapván — hacsak nem ezzel az anekdotával jutalmazták meg a szerencsétlent —, mintegy 'neki semmi', vagyis 'sebe nie' haszna sem származott ebből a véletlen és szerencsés esetből: nem kételkednek abban a polgárok, sőt a környékbeli lakosok sem, hogy innen ragadt rá arra a helyre a Sebenic név, oly módon, hogy az ott létrejött várost is ezzel a névvel jelölték. Ebből alakult ki végül a Schemnitz, vagy latin megnevezéssel a Schemnizium név is. A magyarok Sekmecnek, vagy teljesebb néven Selmecbányának mondják: a szlávoknál ez torzult Stiavnicára, mint ahogyan az nyilvánvaló, írásban és kiejtésben is. Akik pedig máshonnét származtatják ezt a nevet és azt mondják, hogy az vagy egy férfiú neve volt,

7 vagy 7 Kzck egy nagy vagyonú és szerte a bányákban munkásokat alkalmazó Sebcnicet képzelnek el.