Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

az anyatermészet kegyessége juttatta ezt az igaz munkával való megtalálóknak. Hitelt kek azonban adni az elmondottaknak. A selmecieknél a bányászán könyvek korunk — hogy a régiekről ne is szóljunk — bőségéről ezeket foglalták írásba: „Am aUermcisten aber anno MDCXC. Is Schemnitzer Gold gefallen 1872 Marek, eim und em halbes Piset: welches 132 425 Ducaten gegeben. Item, aus der Silber-Müntz sind gefallen 121 517 Marek, 37 Piset, oder Gulden 2 851 815 ohne der minderen Gewerckschafft, so sich wenigstens auf 40 000 Ducaten und 800 000 Gulden erstrecket hat." — Es egy kevés közbevetése után: „Die Gewercke haben bey Ober-PieberstoUn auf 164 in einem Jahr bis 60 000 Thaler überschuss und solches bey drey Jahr nach einander genossen." Ezt latinul is közreadom polgáraink közül azoknak a kedvéért, akik mint ahogyan más városokat, éppen úgy a bányavárosokat is szinte csak a fcild haszontalan terhei között tartják számon, hogy ők is megértsék, egyedül csak Selmecbánya mennyi kinccsel halmozta el egykor Magyarországot és halmozhatná el még ma is, ha vétkeink a végzet haragját kihívván, már régen el nem mozdították volna a griffeket ama kincstárak őrzésétől. „Először is — mondják a selmeci emlékek — az 1690. esztendőben a selmecieknél 1872 márka

146 és fél nehezék arany termett, ami A magyar aranymárkáról lásd a Hármaskönyv II. részében, a LXXIII. címben leírtakat, valamint mindazt, amit a du brcsne-féle szótár igen szorgalmas kiadói általánosságban a márkáról összcgyú)töttek a IV. kötet 501. és következő lapjain (párizsi kiadás, az. 1733. esztendőben, levél méretben).