Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

másszor is szorgalmatosan megszemléltük ezt a gépezetet és bizony szükség volt a figyelemre, mégpedig nem is felszínesre, hogy egy mester magyarázata által elménkben felfogjuk működését. Ma már Windschacht ezen vágataiban többet is látni belőlük a megfelelő helyekre építve. Közülük az első, amely huszonötezer forintba került, az 1724. esztendő január havában kezdte meg működését irányítóinak olyan jártasságával és munkájának olyan eredményességével, hogy semiTiit nem haboztak négy másikat adni mellé társul azok, akikre tartozik az ekkora gépekről való gondoskodás. Es nem csupán állnak még ma is, hanem a sáros és iszapos víz hatalmas mennyiségét is kiemekk az aknáknak ama szörnyű mélységéből a kivezető csatorna területére; ezt a kis patakként folydogáló vizet aztán innét egy szabad ég alatti mederbe vezetik és a malmokra bocsátják, amelyek a telérek zúzása végett vannak mindenfelé a völgy lejtőjén elhelyezve; majd azoktól elfolyva nagyobb kanyarokkal az Ipolyba ömkk. Ezért a lakosok Selmeci víznek nevezik, s miután más patakok is belefolynak, esős időben vagy a hó olvadásakor akkorára duzzad, hogy kártékony áradásaival nem másképpen teszi tönkre a mezőt, ahol az alacsonyabb részeken elfolyik, hanem úgy, ahogyan a bővizű folyók szokták tenni. — De milyen összefoglalást adhatok e gépezetekről? Richter ezt mondja: „Megmérve a vizet, hetente 18 600 meszely folyik ki." A vízzel hajtott gépezetekről és a költségekről így beszél: „Ezeknek mdnülkk négyezer lat kivert ezüstöt tesz ki az éves költségük; e költséget a tűz által hajtott gépek nagyon lecsökkentették."