Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

zölgések már azelőtt megmérgezték őket, még mielőtt hozzászokhattak volna az adckg nem tapasztalt és kemény munkához. Aztán még ugyanabban az esztendőben a Csehország bányáiból behívott mesteremberek a szabad ég alatt felállították azokat a vízzel hajtott gépezeteket, amelyeket a mieink rossz helyen, azaz a vágatok üregeiben akartak megépíteni; s amit ezektől kívánni lehetett, azt a szászok később ki is javították és tovább is fejlesztették. Mind a mai napig megvan a gépezeteknek ez a hasznos, ámde rendkívül költséges fajtája, amelyeknek ha nem is a teljes küktatására, de hogy a költségeket kíméljék, a számuk csökkentésére a felügyelők — akiket kamaragrófoknak neveznek — mindegyike sok munkát fordít: a mi korunkban legfőképpen Sternbach, s miközben mindezeket papírra vetjük, Mitrowsky, ez a bányák szerencséjének a helyreálktására született férfiú. LIV.§ Ama hidraukkus gépezetek után, amelyek eddig részint a lovak segítségével, részint pedig a megfelelő módon sorban elhelyezett medencékben felfogott víz hajtóerejével végezték munkájukat, most már tűz erejével működő gépezeteket is felállítottak, mégpedig olyan jó eredménnyel, hogy az a csodával határos. E gépezeteknek a Magyarországon való első megjelenéséről vázlatosan már szóltunk a Bars vármegyei bányaváros, Újbánya történetében. Az angol nemzetből való Potter — aki egyébkánt sem tanult ember nem volt, sem pedig jártas a bányászatban - először Bécsbe vitte el