Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

amelynek székhelye mindig is a városban volt. Ebből a vetélkedésből csak annyit engedtek, hogy a hivatalt felváltva töltsék be a selmeciek és a hodrusiak. Miután ahogyan helyénvaló volt, visszautasították őket, kártékony összeesküvéssel lelkesítvén kölcsönösen egymást, fegyveresen nyugtalanították és nem egy gonosztettel szemtelenül háborgatták a selmecieket. Hogy tehát ne legyenek büntedenül hitszegőek és bosszulatlanul ne zaklassák a selmeciek dolgait, fegyverbe szóktották a polgárokat és felemelt zászlókkal megtámadták a hodrusiakat, az ellenáUni merészelőket levágták, a többieket elfogták és vagy bebörtönözéssel, vagy kínzással alaposan megbüntették. Úgy hallottuk, hogy a lázongás szerzőit a város nyilvános vesztőhelyen karddal kivégezték, 1600 embert pedig, miután esküt tettek, felmentettek a gonosztett vétke alól, míg a maradék tömegnek, amely a lázadás oldalára áUt, eltörölték a városi jogát és ezt az utódok sem kapták vissza előbb, csak miután a gyalázatos gaztett emlékezetét a hosszú idő elfeledtette. A mára már kis számúra apadt hodrusiaknak a sorsukkal együtt a természete is megváltozott. — Ezek közé az elővárosi bányásztelepülések közé tartozik Hodrusbányán kívül Banka vagy Schüttersberg, továbbá Steffcltowa és Fuchsloch is délre és napnyugatra, egyesek nyolc, mások négy stádiumnyi távolságra a városon kívül. Látta Flodrusbányát Tolkus is,

1

"

6 s nem úgy hagyta el, hogy ne mondott volna dicséretet róla. „Félúton — mondja — (Zernovicsról tartott Selmecbányára) megnéz126 V. úti levelében, a 155. lapon.