Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Selmec bányavárosnak a neve újabb annál, mintsem azt a Magyarország régiségei iránt érdeklődő talán gondolná. Ama régi korban ugyanis Bányának nevezték, a polgárokat pedig, akik a várost lakták, bányaiaknak: míg aztán előbb Sebenicnek, később pedig Selmccnek mondták, nemcsak közönségesen, hanem a királyok okleveleiben is. Legyen szabad minden egyes elnevezést mélyebben kifejteni. Ami Bányát, a város legrégebbi nevét illeti, erről nem hagy kétséget számunkra Kun László oklevele,' amellyel a polgárok által alapított Szent Miklós kápolnát a prédikáló barátoknak adományozta. Jónak láttam másolatot készíteni róla, amikor a kezemben volt, az olvasó számára, legfőképpen azért, mert azon rend magyarországi tartománya történetének írója, Ferranus Zsigmond sem ismerte." így hangzik tehát: 1 Ezt a város levéltárában őrzik és kívül a következő emlékeztető feljegyzés van ráírva: „Eine Capclac zu Schebnitz die zunor Bana geheissen, in der Kirche S. Niclas, den Prediger München übergeben vom König Ladislao, anno 1275." 2 A IV. könyvben, az 525. és következő lapokon. Ennek a selmeci konventnek ezenkívül fohannes Michael Pius Bononcnsis művében, amelyet Pázmány idéz az esztergomi zsinathoz fűzött II. függelékben, a 115. és következő lapokon, sem fordul elő semmiféle említése. Ennélfogva sem az érsek nem említi, sem pedig Szentiványi a Dissertatio Paralipomena XLV. katak'jgusában, hacsak nem gondoljuk említésének azokat a hibákat, amikor Szécséniensis-t írtak, talán a