Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tének az ékességéhez és ünnepélyességéhez tartozott. Valahányszor csak elérkeztek ugyanis az évről-évre beköszöntő ünnepnapjaik, ünnepélyes szertartással kihozták a városházáról és mint a bányászok ősi szabadságának a jelképét, örömük nagyfokú kimutatásával körbehordozták. Úgy gondolták tehát ezek a minden halandó közül a legállhatatosabb emberek, hogy sem a nyilvános táncmulatságokat, sem pedig az esztendőnként tartani szokott egyéb játékokat nem lehet a megfelelő módon megünnepelni, csak akkor, ha azok e jelképtől méltóságot és védelmet kapnak, valamint a vidámság növekedését. Ezt a szertelen szokást hosszú időn keresztül gyakorolták, s bizonyos, hogy az ilyesféle használattól kopott meg a jelvény annyira, hogy pompásabb kivitelben fel kellett újítani, nehogy úgy lássék, hogy a hajdani üszteletből elveszett valami. Az iratok, amelyek a városi levéltárban találhatóak, az 1538. esztendőre teszik ezt a felújí* 122 * * r • tást. Ekkor látták el éij feliratokkal is ezeket a szent kincseket, amint azt a kalapács még ma is mutatja: „Gott mit wns. Trav schav wem." Vagyis: Isten velünk. „Higgyél, de nézd meg, kinek." Ehhez járulnak még a következő, emlékezetre szolgáló betűk: „Dl. HM. NR. Michael Lebester", amelyek talán a tanács, vagy a bányász rend első embereire 122 Ezekkel a szavakkal tudniillik: az 1538. esztendőben a bölcs és körültekintő férfiú, Markusch Bálint bírósága alatt Pünkösd ünnepe előtt „Schlägel und Risen den I laüren zum Tantz gebraüchig verneüert, zum Jxihn fl. 7. 41 den." Szentháromság ünnepe után „Schlägel und Kisen verguldet fi. 7. 27 den." - A Schlägel kalapácsot, az. Eisen bányász-éket jelent.