Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

őrölt sziklákat hevítik, hogy belőlük a súly megállapítása végett kiolvasszák az ezüstöt; e kemencéket egy ebben a mesterségben járatos mesterember fűti. Ot kémlésznek nevezik, ami nem egy utolsó név és tekintély. Véleményére és ítéletére ugyanis nagyon odafigyelnek az urburáriusok, amikor a fémek kiolvasztására fordítanak munkát: ő az tudnulkk, aki vizsgálat alá veszi a bányákból kifejtett és előbb tűzzel megpróbálandó ércdarabokat, amelyeket a bányászok kötelesek beszállítani ebbe a kincstári műhelybe." — A kémlészek hivatala tehát kettős: azé a fontosabb, aki az aranyat az ezüsttől elválasztja és akit a németek Gold-Scheidernek neveznek; ezzel szemben azé a kevésbé fontos, akinek a feladata a teletek természetét kitapasztalni és akit ezért Probirernek neveznek; de mindkettőt a legfontosabb hivatalok közé keU sorolni. — A többi helyiséget, amelyekből sok van az épületek mélyében és amelyek tágasak, azon dolgok tárházainak is mondhatnánk, amelyek véleményünk szerint a fémek kibányászásában, felszínre hozatalában, őrlésében és kipróbálásában szükségesek. Nem tudom, vajon hitelt kell-e adni annak a véleménynek, amely szerint valamikor pénzverő műhely is volt itt. Ezt Parschidus állítja:

117 „Valamikor nagy mennyiségű pénzt is vertek itt abból az aranyból és ezüstből, amelyet a környéken fekvő bányákból szakítottak ide; de ezt a műhelyt később a vízhiány miatt áthelyezték Körmöcbányára. Annyira kevés ugyanis ezen a helyen a víz, hogy ami 1,7 A História comitatuum című kéziratos munkájában, amelyre már többször is hivatkoztunk.