Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
bányászatban: a kémlész feladata tudniillik, hogy részint kikutassa a fémek természetét — vagyis azt, hogy melyik érc miféle értékes fémet tartaknaz —, részint pedig az, hogy pontosan elválassza az ezüsttől az azzal összevegyült aranyat. Mindeddig az épületek leghátulsó része adott egy műhelyt ezeknek a rendkívül nagy figyelmet kívánó munkálatoknak — ezt a műhelyt a németek Scheid-Gadennak nevezték —; de az 1738. esztendőben szántszándékkal áthelyezték azt Körmöcbányára. Arról, hogy milyen munkálatok is folytak ebben a műhelyben, Richter tudósít bennünket. „Az épületek hátulsó része — írja — kémlészed műhely gyanánt szolgál; e műhely kemencéjében tisztítják meg a tűz segítségével az aranyat tartalmazó ezüstöt, majd kicsiny golyócskákat csinálván belőle, választóvíz - amelyet királyvíznek vagy erős víznek is mondanak — ráöntésével feloldják, ami látványnak is érdekes és bámulatra méltó. Ezt a folyadékot, amely olyan, mint az egyszerű víz, forró homokra helyezett üvegedénykékbe töltik. Az edénykékben a feketés színű arany lassanként leülepszik a fenékre, az ezüst pedig benne marad az oldatban. Maga az épület tágasán és alkalmatosan épült: olyan nagy területet foglal el, hogy amidőn régen a bányák még bőkezűbben ontották a kincseiket, vagyis az 1677. és az azt követő esztendőkben, gyakran és csaknem minden héten háromezer pénzváltói font súlyú idehordott ezüstöt is befogadott egyazon válatási munkára." — Ezután a telérekkel való kísérletezéseket említi meg a szerzőnk: „Ezek mekett a telérekkel való kísérletezés céljaira szolgák) kis kemencék világítanak erős tüzükkel, amelyekben a meg-